Valla
Valla Lőrinc (Lorenzo della Valle), olasz humanista, szül. Rómában 1407 körül, megh. u. o. 1457 aug. 1. Egy ideig Paviában, Milanóban tanított, 1435. Nápolyba utazott, hol V. Alfonz király kedvezően fogadta, azonban eretnekség gyanujába jövén (később visszavont irata: De donatione Constantini Magni), Rómába szökött, hol V. Miklós pápa megkegyelmezett neki. Pápai titkár, tanár és kanonok lett. Lefordította az Iliászt, Herodotost, Thukydidest, minden munkájában kritikai főnek bizonyul, ki a hagyomány és tekintély ellen küzd. Egyike azoknak, kik Aristoteles tekintélyét erősen támadják és gyöngítik. Filozofiai fő műve: Dialecticae disputationes contra Aristotelicos (1499. először nyomtatásban) logika és retorika egyben. De voluptate címü művében elég világosan kifejti, hogy az egyedüli jó a világon, Epikur szellemében, a kéj, ami heves vitákat keltett ellene. Egyik bibliamagyarázó művében (Annotationes in Novum Testamentum) ő az első, aki a Vulgata szövegét a görögre mint eredetire vonatkoztatja. Munkái: Elegantiae latini sermonis (Róma 1471); Thukydides és Herodotos latin fordítása (u. o. 1452 és Velence 1474). Összegyüjtött munkái: Opera (Basel 1543). V. ö. Vahlen, L. V. (2. kiad. Berlin 1870); Mourad, L. V. und das Conzil zu Florenz (Gotha 1881).
