Valerianus
Valerianus Publius Aurelius Licinius Valerius, római császár (253-260). A Valeriusok előkelő nemzetségéből származott és nemcsak a harcmezőn szerzett babérokat, hanem magasabb állami tisztségeket is viselt. 238. princeps senatus, Decius császár idején cenzor volt, később Rhaetia és Noricum helytartója. 253. (tehát 63 éves korában), midőn Aemilianus Moesiában Gallus ellen kitűzte a lázadás zászlaját, Gallus császárnak segítségére sietett, de útközben a rajnai és galliai légiók, melyekkel ment, kikiáltották császárnak. Fiát Gallienust (l. o.) vette maga mellé társ-uralkodónak. V. erélyes és tevékeny uralkodó volt, de a bomladozó birodalomnak zilált viszonyait sehogyan sem tudta rendbehozni. Gallienus ellenében a légiók vezetői (Ingenuus és Postumus) császárokká kiáltatták ki magukat; magát V.-t pedig, aki 259 óta makacsul küzdött a persák ellen, ennél is nagyobb baj érte. 160. árulás folytán Edesszánál a persák kezébe került, kiknek királya a legméltatlanabb bánásmódban részesítette az agg V.-t egészen 266. vagy 269. bekövetkezett haláláig. V. hasonnevü fiát, az ifj. V.-t, Gallienus császár féltestvérét, az utóbbival egyszerre gyilkolták meg Mediolanumban (Milano) Kr. u. 286. Hasonló sors érte Gallienus fiát, Publius Licinius Cornelius Saloninus V.-t, akit a katonák Colonia Agrippinában (Köln) Posthumus ellencsászárnak szolgáltattak ki, aki őt aztán kivégeztette.
