Üllő,

Teljes szövegű keresés

Üllő, nagyobb vastuskó, melyre a kovácsműhelyben a kovácsolandó vasdarabot fektetik; álltalában a fémtárgyaknak kalapácscsal való megmunkálására használják. A kovács-Ü.-nek közepén sima felszinü munkalapja, jobb és bal oldalán pedig kerek, illetőleg szögletes szarva van, mely utóbbin átmenő nyilás az üllő-letét vagy odor szárának bedugására való. Azt az üllőt, melynek kis munkalapja és két hosszu szarva van, szarvas üllőnek, azt, melynek gömbölyü feje van, marok-üllőnek, azt pedig, amelynek szélein négyszögletes vagy kerek rovatékai, oldalán pedig hasonló alaku nyilásai vannak, minta-üllőnek nevezzük. Általában a legtöbb fémiparágnak megvan a maga sajátos üllőalakja (fenék-, kovács-, bádogos-, fémfüstverő-, szegkovács-üllő stb.). Az üllő alá tett fatőkét üllőtőkének nevezzük. L. Kovácsolás. - Üllőt a fül anatomiájában l. Fül.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT