Ügyvéd

Teljes szövegű keresés

Ügyvéd (advocatus), jogtudós, aki jogügyekben az ügyfeleknek az illetékes hatóságok előtt való képviseletére jogosult. Az Ü.-séget hazánkban az Ü.-i rendtartásról szóló 1874. XXXIV. t.-c. rendezte, mely törvénynek némely intézkedéseit az 1887. XXVIII. t.-c. módosította. Mint Ü. csak az működhetik, aki valamely Ü.-i kamara által az Ü.-ek lajstromába fölvétetett. A lajstromba pedig csak az vehető fel, aki: a) magyar állampolgár; b) törvényszerü oklevéllel bir, és c) a kamara kerületében állandóan lakik. Ü.-i oklevél megszerzéséhez Ü.-i vizsgának (l. o.) az e célra felállított Ü.-vizsgáló bizottság (l. o.) előtt sikeres letétele szükséges. E kellékek fenforgása dacára nem vehetők fel, akik csőd vagy gondnokság, vagy hivatalvesztésre szóló itélet hatálya alatt állanak. Az Ü. saját vagy mások nevében közvetve vagy közvetetlenül nem folytathat üzletszerüen oly foglalkozást, mely Ü.-i hivatásával s állásának tekintélyével össze nem fér. Az Ü. elhalálozásán kivül megszünik az ügyvédkezés: ha az U. lemond, ha magyar állampolgárságát elveszti, ha hivatalvesztésre itéltetett; az itéletileg megállapított határidő letelte után azonban az Ü.-i lajstromba felvétel végett újra folyamodhatik, mi fölött a kamarai választmány határoz; végül, ha fegyelmi úton az ügyvédségtől elmozdíttatott.
Az Ü. jogosítva van az ország valamennyi birósága és hatósága előtt feleket képviselni. Ezen az elven azonban rést ütött a kisebb polgári peres ügyekben való eljárást szabályozó 1877. XXII. t.-c., amelynek intézkedései az Ü.-i képviseletet egyenesen lehetetlenné teszik; más ügyekben viszont, igy jelesül a rendes polgári perekben az Ü.-i képviselet kötelező. Az Ü. megbizójának védelmében törvényileg biztosított teljes szólásszabadsággal bir, ami nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy kötelességét, a jogvédelmet, kellően teljesíthesse. A btkv 226. §-a szerint rágalmazás vagy becsületsértés miatt bűnvádi eljárásnak nincs helye, ha a tény v. a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tárgyalás alkalmával szóval vagy az ügyiratokban állíttatik, illetőleg használtatik, vagy ha a becsületsértő következtetések az ügyben felmerült tényekből vagy körülményekből származtatnak. Az Ü. továbbá a reá bizott ügyben tett készpénzbeli kiadásainak ugy időveszteségének megtérítésén felül illő jutalomdíjat s mindezeknek aránylagos előlegek által fedezését követelheti az általa képviselt féltől. A jutalomdíj és az idővesztés kárpótlása szabad egyezkedés útján is határozható meg, de az előleges egyezkedés érvényéhez okirat szükséges. Egyezkedés hiányában díjjegyzéket per útján érvényesítheti. Rendesen vezetett könyvei nem teljes bizonyíték erejével birnak. Viszont a törvény az Ü.-nek kötelességeit is részletesen szabályozza.
Az Ü. jogaihoz tartozik az előadottak szerint a jogvédelem és a képviselet, amennyiben a törvény a félnek személyes megjelenését nem követeli. A rómaiaknál e két funkció meg volt osztva, sőt a képviseletet csak későbben engedték meg, mig a jogvédelmet tekintélyes férfiakhoz méltó foglalkozásnak tekintették. A jogvédőt, nem a képviselőt nevezték advoncatus, patronus, oratornak. A funkcióknak e bifurkációja némely országokban, igy jelesül Franciaországban, mai napig fentartotta magát. Jogvédő az avocat, aki a biróság előtt élő szóval (plaidoyer) védi a félnek ügyét, mig a képviselet az avouék feladata. Angliában jogvédő a barrister, képviselő az attorney. Érdekes a porosz Nagy Frigyesnek kisérlete (1780), aki az Ü.-eket állami közhivatalnokokkal (u. n. Assistenzräthe) akarta helyettesíteni.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT