Útilapu
Útilapu vagy útifű (növ., Plantago Tourn., Arnoglassum Endl.), a róla nevezett családnak egy vagy többnyáréltü avagy félcserjés füve, mintegy 200 faja (hazánkban 20) az egész földkerekségen széthurcolódott. Levele váltakozó, átellenes, vagy a növény tövén rózsásan csoportosodik. A virágzat sűrü, fejalaku vagy jobban megnyult füzér, virága apró, négyes tagu, kupakos, tokja sokmagu. A P. maior L. tőkéje többnyáréltü, levele a tő körül csoportosodik, széles tojásdad, nyeles, virágszála leveletlen, virágzata megnyult füzér. A hasonló P. media levele tojásdad lándsás, a P. lanceolatáé L. pedig hosszas v. keskeny lándsás. Mind jó takrmányfű. A P. Psyllium L (balhafű, balhamag) egynyáréltü, 15-30 cm.-nyi. Európa délibb vidkén meg a Földközi-tenger körül terem. Magva (semen psyllii vagy pulicariae) héja nyálkásan duzzad s éppen sok nyálkatartalmáért burkoló szernek, de kivált a kartonnyomó, vászonfestő és selyemcsinosító stb. használja; a bőrt fényesítik, a fehérnemüt, kalapot, csipkét és musszlint merevítik vele. Franciaország déli része és Olaszország bocsájta kereskedésbe. Erre a célra való a déleurópai P. cynops L. magva is, sőt bizonynyal a hazánkban töméntelen P. arenaria W. et Kit. magva is célszerü. A P. Coronopus L. (varjulábfű, hollólábfű, ecetesfű, csillagfű) a délibb vidéken terem. A P. lanceolatát az angol a lóherével vegyest veti, azért a magva gyakran a lóheréé közé is keveredik. A P. maritima L. és más tengerparti kövérlevelü fajból szódát lehet gyártani. Vizi Ú., l. Hídőrfű; olasz Ú., l. Arnika.
