Ungvár,
Ungvár, rendezett tanácsu város Ung vármegyében, az Ung folyó két partján és az Alföld szélén, fejlődő város, a vármegye törvényhatóságának és az U.-i járás szolgabirói hivatalának, a munkácsi gör. kat. püspöknek, káptalannak és szentszéknek, királyi tanfelügyelőségnek, pénzügyigazgatóságnak, járásbiróságnak és közjegyzőségnek, államépítészeti hivatalnak, kincstári főerdőhivatalnak és erdőrendezőségnek, magyar királyi erdőgondnokságnak és erdőfelügyelőségnek, a 65. gyalogezrednek és csendőrszakaszparancsnokságnak széke; van adóhivatala, pénzügyőrbiztosi állomása, városi közkórháza, püspöki hittani intézete, r. kat. főgimnáziuma, reáliskolája, gör. kat. tanítóképző intézete, nőipariskolája (a gör. kat. pap-árvaleány-tan és nevelőintézettel kapcsolatban), az irgalmas nővérek három fiókintézete, állami agyagipari szakiskolája, állami faiskolája és tanonciskolája. Lakóinak száma 1850-ben 6677 volt. 1870. már 11,017 és most 11,793, ezek közt 7575 magyar, 1651 német, 1965 tót és 450 rutén, hitfelekezet szerint 3939 r. kat., 3111 gör. kat., 161 ág. ev., 838 ev. ref. és 3738 izraelita. A katonaság száma 1551. A lakosok ipart és kereskedelmet űznek, jelentékeny az agyag- és porcellánipar (l. Magyar agyagipar), kocsigyártás, butorgyártás, malomipar és fürészipar. Van vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt a következő magyar lapok jelennek meg: Ung (XXXV. évf.), Ungvári Közlöny (XIX. évf.), Kelet (X. évf.) és Gör. Kath. Hitszónok (XI. évf.), A városban savanyuvizforrás fakad. Mostani vára sokkal kisebb terjedelmü, mint a régi volt, melynek romjain a püspöki palotától a várig terjedő egész kis városrész épült.
