Unger,
Unger, 1. János György, német fametsző, szül. a Pirna melletti Goosban 1715., megh. 1788. Pirnában megtanulta a könyvnyomtatást és szabad idejében a fametszést is. 1740 óta Berlinben élt és 1757 óta kizáróan formametszéssel foglalkozott. Föltalálta a sajtónak egy fajtáját és súlykoló gépet is szerkesztett.
2. U. József, osztrák jogtudós és politikus, szül. Bécsben 1828 jul. 2. Éppen jogi tanulmányait folytatta, midőn az 1848-iki szabadságmozgalom kitört, melyhez ő is csatlakozott, bár a máj. 16. a császárhoz menesztett diákkövetségben nem vett részt. Nemsokára álláshoz jutott az udvari könyvtárban, melyet azonban megint elveszített. 1852. a magánjog magántanárának habilitálta magát a bécsi egyetemen. 1853-57. a prágai egyetemen működött mint rendes tanár, 1857-81. pedig a bécsi egyetemnek volt elsőrangu celebritása. Ekkor már mint iró is világra szóló hirnevet vívott ki; munkái közül említendők: System des österreichischen allgemeinen Privatrechtes (1. kiadás Lipcse 1856-64, 4. kiad. 1876); Über die Ehe in welthistorischer Bedeutung (1850); Die rechtliche Natur der Inhaberpapiere (1857); Wissenschaftliche Behandlung d. österreichischen allgemeinen Privatrechtes (1853); Entwurf eines bürgerlichen Gesetzbuches für das Königreich Sachsen (1853); Die Verlassenschafts-Abhalndlung is Österreich (1862); Die Reform der Wiener Universität (1865). Az alkotmányos élet új lendületekor mint politikus is kezdett szerepelni. Megirta: Zur Lösung der ungariscen Frage (1861) címü, hazánkkal rokonszenvező röpiratát, a szerencsétlen 1866-iki háboru lezajlása és az abszolutizmus rombadőlése után pedig az osztrák tartománygyülésbe választatta magát, mely őt 1867. a birodalmi gyülésbe küldötte. Itt a német alkotmányhű párt egyik korifeusaként működött, 1869 jan. 20. a császár az urakházának tagjává nevezte ki. 1871 nov. 25. tárcanélküli miniszter lett az Auersperg Adolf-féle tárcanélküli miniszter lett az Auersperg Adolf-féle kabinetben és ebben az állásában (mint Sprechminister) kiváló jelét adta debatter-ügyességének, mialatt szellemes, talpraesett megjegyzései közül nem egy szálló igévé vált Ausztriában. 1879 febr. 15. megvált állásától, mire 1881 jan. 20. a legfőbb birodalmi törvényszék elnökének nevezték ki. Mint politikus újabban csak nagy ritkán hallatja szavát. Mint tudóst nagyszámu kitüntetés érte és számos tudományos akadémia tagjává választotta. A császár is elhalmozta kegyeivel és fontos jogi kérdésekben rendesen U. tanácsával szokott élni, aki újabban különösen az új osztrák polgári törvénykönyv létrejötte körül szerzett érdemet. Közismeretes, hogy U. felsőbb megbizás folytán fontosabb magyar törvényjavaslatok fölött is mondott itéletet. Érdemei jutalmául legújabban (1896 jul.) a Szt.-István-rend nagykeresztjét kapta. Schönburg herceg elhalálozása (1896 nov.) óta az urak házában a szabadelvü párt elnöke.
3. U. Vilmos, német rézmetsző, szül. Hannoverben 1837 szept. 11-én. A düsseldorfi akadémián tanult, majd Münchenben Theaternek volt tanítványa, azután Düsseldorfban, Lipcsében és Weimarban élt, végre a bécsi akadémián a rézmetszés tanára lett. 1866. a régi, első sorban németalföldi mestereknek a braunschweigi képtárban levő művei után kezdett rézkarcokat készíteni; ezeket a casseli képtár festményeinek reprodukciói, a Frans-Hals-Galerie, majd a Galerie des Wiener Belvedere követték. Számos rézkarcot készített a budapesti országos képtárat reprodukáló nagy díszmunka számára is. Különösen sikerültek a németalföldi és spanyol festők művei nyomán készített rézkarcai.
