Ulászló
Ulászló (I.), király, Jagelló Ulászló lengyel királynak és Nagy Lajos király leányának Hedvignek fia, szül. 1424. Atyja trónját már 10 éves korában örökölte. Albert magyar király halála után a rendek egy része, élükön Garay Lászlóval és az esztergomi érsekkel, Széczy Dénessel, azt akarta, hogy az 1439-iki szerződés értelmében Albert neje Erzsébet s születendő gyermeke emeltessék a királyi székbe, mig a másik rész ugy akarta a kérdést megoldani, hogy U. lengyel király kináltassék meg a királyné kezével és a koronával. E párt élén Hunyadi és Rozgonyi Simon egri püspök állott. Erre hosszas alkudozások következtek, melyek azonban nem vezettek célhoz. Erzsébet a visegrádi várból ellopatta a koronát s a posthumus Lászlót megkoronáztatta. Az ellenpárt hivására U. bejött az országba, 1440 jun. végén Budán országgyülést tartatott, melyen a csecsemő László megkoronázását érvénytelennek nyilváníttatta, egy a Szt. István koporsójáról levett koronával megkoronáztatta magát s Erzsébet ellen egkezdte a háborut. Erzsébet fiával rokonához III. Frigyes ausztriai császárhoz menekült. A polgárháboru másfél évig folyt, nagyobbára a Hunyadi-párt győzelmével. A háborunak Erzsébet halála vetett véget s miután U. László gyámjával Frigyessel békét kötött, minden figyelmét a törökökre fordította, kik már a polgárháboru ideje alatt többször betörtek az országba. A nagy Hunyadi már a polgárháboru ideje alatt többször meggyőzte őket, igy Szt.-Imrénél, a Vaskapunál s a béke után egymásután vívta ki legfényesebb diadalait, betört Szerb- és Bolgárországba s ott több erősséget elfoglalt. Mivel a szultánnak ezalatt Ázsiában is baja támadt, U. remélte, hogy némi segélylyel véget vethet a török európai uralmának. Ezért új hadjáratot hirdetett s a sereg már gyülekezett is Szegeden, midőn megjelentek a szultán békekövetei s béke fejében Szerbia, Moldva és Oláhország visszaadását igérték. U. Hunyadi tanácsára meg is kötötte 10 évre a békét az említett tartományok visszaadásának feltétele alatt. Rövid időre a béke egkötése után érkezett meg a velencei hajóhad parancsnokának jelentése, hogy ő a Helleszpontuson foglalt állást, hogy az Ásziában hadakozó szultán visszatérését megakadályozza, másrészről a pápa és több keresztény fejedelem buzdította U.-t a háboru folytatására s támogatásukat igérték az újabb hadjáratban. U. sokáig ingadozott, mig végre Caesarini Julián pápai követ s bibornok befolyása folytán, számítva az igért segítségre, megkezdte a háborut. 1444 szept. Hunyadi és Julián bibornokkal 20,000 emberrel megindult. Egészen a Fekete-tengerig haladtak s itt néhány várat be is vettek. Várnánál megállapodtak s itt azt a hirt vették, hogy az olasz hajóhad, melyre Hunyadi egész hadi tervét építette, Murad szultán által megvesztegettetvén, a Helleszpontuson átszállította a török sereget. E veszélyes helyzetben is feltalálta magát Hunyadi s ugy rendezte el a várnai csata helyét és tervét s oly erővel verte vissza az ellenség támadásait, hogy a szultán már futásnak eredt s csak vezérei erőszakolására folytatta a csatát. A győzelem biztos tudatában U. is belevegyült a csatába, de kisérőinek vigyázatlansága folytán csakhamar elesett. Halála nagy rémületet és zavart idézett elő s a magyar sereg Hunyadi minden igyekezete dacára abbahagyta a küzdelmet s futásnak indult.
2. U. (II.), király (Dobzse László), Kázmér lengyel királynak és Albert magyar király leányának Erzsébetnek elsőszülött ifia. 1469. Podiebrád halála után Csehország királyává választották s koronájáért Mátyás királylyal hosszas háboruja volt. 1490. Mátyás halála után U., mint Albert magyar király unokája, igényt támasztott a magyar trónra. Versenytársai voltak: Korvin János (l. o.), Miksa, Frigyes császár fia és Albert lengyel herceg. A királyválasztó gyülés május 17-ére volt összehiva. A nemesség, mely Korvin Jánost óhajtotta királyául, meglehetős számmal gyült össze, de a főurak, kik egyrészről azt hitték, hogy U. választása által nemcsak Csehország, de Lengyelország is a magyar koronához fog csatoltatni s másrészről irtóztak Mátyás kormányának ismétlésétől, addig húzták-halasztották a választást, mig a nemesség szétoszlott. Miksának és Albertnek igen kis pártja volt s igy U. került a trónra, kinek különben Beatrix és Szapolyai is egyengette útját. Korvin János hamar megnyugodott, sőt ő maga bocsátotta U. rendelkezésére a magyar koronát, melylyel Székesfejérváron megkoronáztatott. Albert azonban betört Magyarországba s csak akkor vonult vissza, midőn U. sziléziai birtokainak egy részét átengedte. Miksa Bécset foglalta el, majd Magyarországba tört s az 1463. évi szerződésre hivatkozva, pártja által Fejérváron megkoronáztatta magát. Erre Báthory és Kinizsi U. nevében megkötötték Miksával a pozsonyi békét, melyben különösen Miksa örököseinek a magyar trónra való igénye ismertetik el. Ezen béke ellen a budai 1492-iki országgyülésen a rendek tiltakoztak a szerződés ellen, melyet nem is vettek fel a törvénykönyvbe. U. tulajdonkép nem is uralkodott, mindent tanácsadói: Szapolyai, később Bakócz Tamás végeztek el. A törökök az ő uralkodása alatt is betörtek, Kinizsi többször visszaverte őket, azonban Mátyás fekete seregének feloszlása után Horvátországban többször győzedelmeskedtek. 1495. U. fegyverszünetet kötött a szultánnal három évre. E béke után gyakran tartott országgyülést a belső bajok megszüntetésére, de annyira erélytelen volt, hogy a főurak túlkapásaival szemben semmit sem tudott kivívni. 1500. szövetségre lépett Velencével s a francia és lengyel királylyal a törökök ellen s ezeket különösen Korvin János segítségével több ütközetben legyőzték, sőt hadai Bulgáriába is betörtek s Viddint elfoglalták. 1504. hét évi békét kötött Bajazed szultánnal. E közben még zavarosabbak lettek az ország viszonyai, már 1502. a köznemesség több helyen fegyvert fogott az urak rablásai ellen; a közjövedelmek elsikkasztása rendszeressé vált s U. oly nagy pénzzavarba került, hogy kénytelen volt egyes vármegyékre adót kivetni, mely ténye ellen az 1504-iki országgyülés erélyes óvást tett. A király iránti bizalmatlanság az 1505-iki rákosi országgyülésben nyilvánult leginkább, melyen a rendek az ország hanyatlását főképen idegen uralkodóknak tulajdonítván, kimondták, hogy azon esetben, ha U. fiörökös nélkül hal el, soha többé idegen nemzetbeli királyt nem fognak választani. U. e. végzés kijátszására 1506. egyezségre lépett Miksával s leányát Annát Miksa unokájának Ferdinándnak jegyezte el s Miksát nevezte ki gyermekei gyámjává. Ugyanebben az évben, valószinüleg U. titkos beleegyezésével, Miksa háborut indított Magyarország ellen a rákosi végzés megszüntetése miatt s örökösödési igényeinek biztosítására. 1506. fia született, Lajos, kit hosszu kérései után a rendek beleegyezésével 1508. megkoronáztatott, de azon kikötéssel, hogy ha a gyermek árván marad, Miksa császár nem lehet a gyámja. 1510. újra három évre meghosszabbította a békét a törökkel. Azonban még ennek letelte előtt meghalt a békés Bajazed s a harcias Szelim lett szultánná, kitől nem remélhette a béke meghosszabbítását. Ezért készülni kellett a legközelebb kitörő háborura s pénz híján X. Leo pápához fordult, aki azonban csak keresztes bullát adott az ez ügyben nála járó Bakócz érseknek, aki az országtanács józanabb részének ellenszegülése dacára is keresztes háborut hirdetett a török ellen s vezérül egy vitéz székely köznemest, Dózsa Györgyöt (l. o.) nevezte ki. 1515. U. testvérével Zsigmonddal együtt Bécsbe ment Miksa császárhoz s ez alkalommal nemcsak leányának Ferdinánddal való eljegyzése erősíttetett meg, de Lajost is eljegyezte Ferdinánd testvérével Máriával és újra szerződést kötött Miksával arra nézve, hogy ha fia Lajos örökösök nélkül halna el, utána a magyar trónt a Habsburg-család örökölje. U. 1516 márc. halt meg, szomoru állapotban hagyván az országot. L. még Jagellók kora.
