Újváry,
Újváry, 1. Béla, iró, szül. Érsekújváron 1852 ápr. 16. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte. A pesti egyetemen két évig jogot, majd a budapesti, bécsi és párisi egyetemeken bölcseletet hallgatott. 1875. középiskolai tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. 1875 okt. a székelyudvarhelyi állami főreáliskolához tanárnak nevezték ki. 1877. tanári minőségben Sopronba került, ahol nagy része volt az ottani irodalmi és művészeti kör és a műpártoló egyesület megalapításában. 1894. a budapesti II. kerületi főreáliskolához nevezték ki tanárnak, 1895. a hivatalos Néptanítók Lapja főszerkesztőjének, melyet jelenleg is szerkeszt. Címzetes királyi főreáliskolai igazgató. Irt számos cikket, tárcát, könyvismertetést, elbeszélést, költeményt stb. Szerkesztette a Külföld c. tudományos folyóiratot, melyben számos tanulmánya jelent meg. Önálló munkái: Szatirák (Budapest); Francia nyelv- és olvasókönyv (I., II. köt., a III. sajtó alatt, u. o., Mélbold Frigyessel); auseries françaises (u. o.); A XIX. század francia irodalmának alapvetői (Sopron); A francia nyelv reáliskoláinkban (Székely-Udvarhely). Szindarabjai: Két apa (Teleki-díjat nyert vígjáték, ném. ford. Sturm Albert); Farkasok közt (szinmű 5 felvonásban); Gyermek (vígjáték 1 felv.); Vass főhadnagy (szinmű 3 felv.); Gárdisták (vígjáték 4 felv.; először adták a nemzeti szinházban 1897 jan. 15.); Midász király (operette 3 felv.) stb. Lefordította Racine Eszterjét, melyet a Kisfaludy-társaság kiadására elfogadott, de eddig még kéziratban van.
2. U. Ignác, festőművész, szül. Budapesten 1860 szept. 20. Középiskoláit részben Kun-Szt.-Miklóson, részben a fővárosban végezte, majd a budai pedagogiumból is kikerülvén, 1882. tanítói oklevelet nyert s félévig a fővárosnál mint óradíjas tanító talált alkalmazást. 1882 végén a mintarajztanodába lépett át, majd onnan félév mulva Lotz Károly fogadta tanítványává, kivel együtt dolgozott a VII. és VIII. kerületi kör plafondjának, a magyar tudományos akadémia freskóinak s a Saxlehner-ház falfestményeinek elkészítésén. Később (1883) Somogy vármegyébe a Inkey-családhoz került mint nevelő és rajztanító, hol aztán hét évet töltött. Az országos képzőművészeti tanács 400 frtos ösztöndíjával innen ment Münchenbe, nem az akadémia, hanem a képtárak tanulmányozására. 1890-ben Tornai Gyula társaságában beutazta Olaszország, Spanyolország s Afrika egy részét s hosszabb időt töltött Párisban és környékén, természet után készítve tanulmányokat. Egy év mulva Benzur Gyula tanítványa lett s már mint ilyen állította ki 1893. a Templomba menő leányok c. képét, mely jelenleg a király tulajdona. Később Mária a Jézussal c. képéért a műbarátok körének díját, Szent István szentté avatásáért pedig az Ipolyi-díjat kapta. Tevékeny részt vett U. a Magyarok bejövetele c. nagy körkép megalkotásában és megfestésében is.
