Újházy,
Újházy, 1. Ferenc, festőművész, szül. Szolnokon 1827., ahol a gimnáziumot végezte. Már mint gyermek nagy vonzalmat mutatott a festészet iránt, de szülői, kik papi pályára szánták, sokáig ellenezték, hogy művészszé képezze magát. Végre mégis engedtek óhajtásának s U. 1843. Pestre jöhetett a festészet titkainak elsajátítása végett. Közbejött azonban a szabadságharc s neki is félbe kellett szakítania tanulmányait. Mint önkéntes küzdötte végig a szabadságharcot s a végzetteljes temesvári ütközetben megsebesülve, a mócok fogságába került, honnan csak hónapok mulva sikerült megszabadulnia. A fölfedezés veszélyeinek kitéve, a legnagyobb nélkülözések közt ért szülővárosába, majd Pestre ment, hogy innen Bécsen át, külföldre vegye az útját. Bécsből azonban közbejött akadályok miatt nem mozdulhatott, s minden támogatás hiján, csakis saját erejére szorítkozva, tanulmányozta az elhunyt és élő mesterek munkáit, különösebben pedig a genre- és csöndéletképeket. Pár év elteltével visszajött Pestre, választmányi tagja lett a pesti műegyesületnek, s festményeit vásárolni kezdték a műárusok és műbarátok. Ez időtől kezdve ugy is mint képiró, ugy is mint a képzőművészetek lelkes barátja nagy tevékenységet fejtett ki a művészeti egyesületek érdekében. A képzőművészek nyugdíj- és segélyalapja is nagy részben U. buzgólkodásának köszönheti létesülését. U. főleg mint csöndéletfestő emelkedik ki társai közül; e nemü művei mindig igen érdekes és keresett darabjai a hazai műtárlatoknak. U. először a budai állami reáliskolánál volt alkalmazva mint tanár, a polgári iskolák szervezésekor pedig Pestre nevezték ki a szabadkézi rajz tanárává.
2. U. László, politikus, a szabadságharcnak és emigrációnak egyik kiváló alakja, szül. Budaméren (Sáros) 1795., megh. Sírmezőnek nevezett telepén (Texas) 1870 márc. 7. Régi nemes családból származott, melynek őse Ábrahám 1610. kapta meg a nemességet rozsnyóbányai és budaméri előnévvel, s melynek tagjai különösen a katonai pályán tüntek ki. A fiatal U. alsóbb iskoláit Eperjesen járta, a bölcsészetet Debrecenben, a jogot Sáros-Patakon tanulta. Iskolái végeztével nőül vette a Szepességen Szakmáry Donát fiusított leányát, Benyovszky Móric unokáját. Fiatal nejével Sáros vármegyébe költözött, hol ugy a gazdasági, mint a politikai téren fontos szerepre vállalkozott. 1837-ben Lovassy és társai mellett a megyegyülésen heves beszédet mondván, felségárulási perbe került, melytől csak 1840. szabadult meg, akkor is nádori közbenjárásra. 1848. Sáros vármegye alkotmányos főispánja lett, de az aulikus többség ellenszenve miatt kevés időt töltött a vármegyében, inkább Pesten tartózkodott az országgyülésen, hol a főrendiház 1848 jul. 6. az ő indítványára nevezte el magát felsőháznak. 1848 szept. végén szabadcsapatot toborzott, melynek élén részt vett Görgeynek téli hadjáratában. Ennél sokkalta fontosabb kormánybiztosi tevékenysége, melyet előbb Rozsnyó és vidékén fejtett ki, utóbb Komáromban, melynek kapitulációjánál a kormány részéről a feladó levelet ő irat alá és Haynaut bámulatba ejtette becsületességével. Ezalatt a pecsovicsok Schlickkel összejátszva feldúlták birtokát, ugy hogy neje és gyermekei alig menekülhettek. A komáromi kapituláció után ő és családja (közte két fia, Farkas és Tivadar honvédszázadosok) Észak-Amerikába utaztak. New-Yorkban rendkivül kitüntetőleg fogadták őket, az Egyesült-Államok akkori elnöke Taylor levélben üdvözölte U.-t. Ezután lowa államba indultak, ahol U. 1850 szept. 1. megtelepedett és Új-Buda (New-Buda) néven valóságos magyar gyarmatot alapított. Az ő vendészerető házukban töltötte életének utolsó idejét Kerényi Frigyes bujdosó költőnk is. De U. nem sokáig maradt Új-Budán. 1851 okt. 6. elveszítette nejét, akit az őserdőben temetett el, de később ismét kiásott és igy vitt magával Texasba, ahová a Misszisszippi végtelen rónáin áthatolva, 1852 végén megérkezett; SanAntonio közelében új telepet létesített, s azt Sírmezőnek nevezte el. Itt temette el újra kedves halottját és teljes erővel a gazdaságra adta magát. Időközben kitört az amerikai polgárháboru, s U.-nak menekülnie kellett és eljutott Washingtonba. Az Egyesült-Államok akkori elnöke Lincoln és külügyminisztere Seward, értesülvén U. helyzetéről, fel ajánlották neki az anconai konzulságot, melyet azután 1861-64. viselt is, kisebbik fiát, ifjabb U. Lászlót vevén maga mellé titkárul, holott idősbik fia Farkas visszament Sírmezőre, nehogy a déliek a birtokot végkép lefoglalják. Mikor az olasz-osztrák háboru véget ért, a nélkül hogy Magyarországnak az U. által remélt eredményeket meghozta volna, ő is visszatért Amerikába, melynek legtekintélyesebb lapjában 1867 máj. 16-iki kelettel nyilt levélben tiltakozott a Deák Ferenc által megkötött kiegyezés ellen. Ezentúl csendes visszavonultságban élt, mig utoljára golyóval vetett véget életének. Tetemeit és nejének hamvait fiok Farkas 1878. visszahozta a budameri családi sírboltba. Emlékiratai, melyek rendkivül becses történeti anyagot tartalmaznak; úti rajzai, melyek hazai folyóiratokban láttak napvilágot, vármegyei és országgyülési beszédei még várják gyüjtőjüket és feldolgozójukat.
