Ujfalvy,
Ujfalvy, 1. Károly Jenő (mezőköveski), nyelvész és utazó, szül. Erdélyben 1842 máj. 18-án. 1853. katonaintézetbe adták, honnan 1861. mint hadnagy lépett ki. 1864. lemondott a katonai pályáról s tudományos dolgokkal kezdett foglalkozni. 1866. a bonni egyetemen hallgatott; nagyobb utakat téve, 1867. állandóan Párisba költözött, hol a tanári vizsgát letéve 1870. a versaillesi gimnáziumban a német nyelv tanára lett. 1872. a francia kormány megbizásából az osztrák iskolákat tanulmányozta. 1876. mint a keleti akadémia magántanára, ismét a francia kormány megbizásából Közép-Ázsiába ment, honnét visszatérve a keleti akadémia rendes tanárává lett. 1880. ismét nagyobb utat tett Közép-Ázsiában nejével együtt, de onnan már betegen tért vissza s később szeme is elgyöngülvén, nyugalomba vonult. U. művei közül nevezetesebbek: La langue magyare, son origine (Versailles 1871); La Hongrie, son histoire (u. o. 1872); Recherches sur le tableau ethnographique de la Bible (u. o. 1873); Le Syr-Daria, le Zerofchene et le pays des Sept-Rivieres de la Sibérie (u. o. 1879); Les Bachkis. les Vepres (u. o. 1880). Szerkesztette a Revue de philologie et etnographie (Páris 1874-77) folyóiratot. Adott francia Petőfi-fordítást (1871). Ezenkivül irt finn nyelvtant, több magyar költeményt s a Kalevalát fordította le franciára. Neje Bourdon Mária, kivel 1868. kelt össze, középázsiai utazásáról igen ügyes könyvet adott ki: De Paris a Samarkand, impressions de voyage d'une Parisienne cím alatt (Páris 1879), mely magyar fordításban is megjelent Révai Utazások könyvtára c. gyüjteményében (Budapest 1882). Ugyanerről az útról a szerző a magyar földrajzi társaságban is tartott előadást. U. utazása alatt igen sok és becses anyagot gyüjtött az antropologia, etnográfia s archeologia terén és mindenféle érdekes tárgyak és leletek gyüjteményével tért haza. Tudományos munkásságát és sikeres utazásait európaszerte elismeréssel fogadták; a m. tud. akadémia 1875. tagjává választotta s a magyar, sz.-pétervári, bécsi, amsterdami, müncheni, római földrajzi társaság tiszteletbeli és levelező tagjául; Franciaország a becsületrend keresztjével tüntette ki, uralkodónk pedig a Ferenc-József-renddel.
2. U. Krisztina, költőnő, szül. Küküllő vármegyében 1761., megh. Csáváson 1818 jun. 19. Előkelő családból származott, atyja főbiró volt. A hagyomány szerint Haller László gróffal volt szerelmi viszonyban s mikor meghallotta, hogy kedvese mást vesz el, udvarlói közül a legeszesebbet, de legrútabbat választotta ki s dacból neki nyujtotta kezét 1780., de kikötötte, hogy férje ne kivánjon tőle szerelmet s neki teljes szabadságot biztosítson. Férjével, Máté Lajossal a marosmenti Csávásra vonult s itt a magányban foglalta dalokba csalódott szivének panaszát. Legfőbb örömét leánya nevelésében nyerte, kit 1812. adott férjhez. Később jóvátette hitvese iránti ridegségét, mikor veszélyes betegségének hirét vette, hozzá sietett és két esztendőn át, a halál percéig önfeláldozóan ápolta. Költészetének forrása szivének ama végzetes megbomlása volt; verseinek alapszine a gyász, a keserüség, mely csak ritkán enged helyet a tréfának v. gúnynak. Verseit halála után Döbrentei vette magához, de korunkra kevés jutott el belőlük. Kővári László adta ki a Figyelő 12. kötetében s a Család könyvében I. köt.
