Új-Zéland
Új-Zéland (New Zealand), Ausztráliától DK-re fekvő szigetcsoport és brit gyarmat a Nagy-oceánban; a hozzája tartozó Chatham-, Kermadec-, Auckland-, Macquarie-, Campbell-, Ellenlábas- és Bounty-szigetekkel együtt területe 280,000 km2 ter. A tulajdonképeni Ú. áll az Északi-szigetből (Te-Ika-a-Maui, Ahinomaui, Ikaamaui a. m. Maui hala), a tőle a Cook-szoros által elválasztott Déli-szigetből (Te-Vahi-Punamu), a D-nek fekvő Stewart-szigetből és Oteából. A partok nagyon tagozottak, különösen az Északi-szigeten mély öblök és kikötők vannak. Ezek közül a jelentékenyebbek a Hauraki-öböl az aucklandi kikötővel, a Plenty-Bay a taurangai kikötővel és a Hawke-Bay a Napier-kikötővel, a Cook-szorosban van a Pallis-öböl és a Port Nicholson, a Ny-i parton pedig a Hauraki-öböltől csak keskeny földszoros által elválasztott Manukau- és Kaipara-kikötő. A Déli-szigeten az É-i és K-i part szintén gazdag öblökben; a Ny-i part pedig a D-i részében valóságos fjordokat mutat, mig É-i részében tagozatlan.
Felszine.
Mindkét nagy szigeten DNy-ról ÉK. felé egy hegylánc vonul végig. Legtömegesebb ez a Déli-szigeten, amelynek középső részeiben valóságos alpi jelleget ölt. A legmagasabb hegy, a Cook (3764 méter) mellett számos csúcs emelkedik itt 3000 méternél magasabbra. Az Északi-szigeten e hegylánc különböző neveket visel; ilyenek a Tararua, Ruahine, Kaimanava; legmagasabb csúcsaik is alig érnek föl 2000 méternyi magasra. Ny-i oldalukon egy fensík terül el, amely É. és D. felé szeliden lejtősödve az Északi-sziget többi részét alkotja és több mint 100 krátert tüntet föl. Körülbelül az Északi-sziget közepén, a nagy Taupo-tó (771 km2 ter., 380 m. magasban) D-i partján szolfatáktól, gőzölgő barlangoktól és nagyon meleg forrásoktól körülvéve emelkedik ki a még most is működő Tongariro vulkán (2246 m.) és a kialudt, hóval borított Ruapehu (2962 m.). A Tongarirótól ÉK-nek, a Plentybaiig nyulik el a geologiai szempontból és természeti szépségeinél fogva egyaránt rendkivül érdekes tóvidék (Lake-district). Ezen gájzirvidék 1886 jun. 10-én hatalmas vulkáni katasztrófának volt szinhelye, amely a vidék képét teljesen átalakította. A Rotomahana-tó rendkivül megkisebbült és forró iszapmocsárrá alakul. A mészkőlerakódások által alkotott, hires fehér terraszok eltüntek; ezek helyében 7 kis kráter és számos fumarola képződött; a Pink-terrasz helyét pedig egy hatalmas iszapgajzir foglalta el. A legjelentékenyebb folyók a Északi-szigeten a Vaitato, a Temze és a Vanganui, a Déli-szigeten, pedig a Clutha és a Vaitaki.
A termékek.
Sajátszerü az állatvilága; 16 madárfaj speciális Ú.-i; a legérdekesebbek a nesztor-papgájok, a kivi-kivik (Apteryxek) és az Anarhynchus frontalis. A moákat, struccforma, repülni nem tudó madarakat a bevándorlott európaiak teljesen kiirtották. A növényvilág már több rokonságot mutat az ausztráliai és oceániaival, mint a fauna. Jellemzők különösen a harasztok, amelyek nagy elterjedésüek és néhol 10 m. magasra is megnőnek. Az Ú.-i haszot hajtó növények közül a legfontosabb a Dammara australis, amely kitünő épületfát és igen keresett mézgát ad, továbbá az Ú.-i len. A talajnak mintegy 2/3-a megmívelhető föld. Az erdők mintegy 10 millió acret takarnak. Az állattenyésztés igen jelentékeny. Leggyorsabb a fejlődés a juhtenyésztésben. A bányászat termékei (1894) ezüst (6697 sterling font értékben), antimon érc (761 font), mangánérc (1156 sterling font), szén (395,869 sterling font) és arany (887,839 sterling font). Az ipar szintén fejlődik és emelkedik. 1878. még csak 1271 volt az ipartelepek száma, 1890. már 2570; ugyanakkor 29,880 munkást foglalkoztatott és évi termelésének értékét 9,4 millió sterling fontra becsülték.
Lakosság, kereskedelem.
A lakosok száma, nem számítva az őslakosokat, 1891-ben 626,658, 1896. pedig 703,360 volt, akik közt 371,415 férfi és 331,945 nő; ezek az egyes tartományok szerint a következőképen oszlottak meg:
A maorik (l. o.) az őslakosok száma 21,515 férfi és 18,290 nő. A bevándorlott lakosok közül 96,7% brit alattvalóként született, 3,3% pedig idegen; jelentékeny a khinaiak száma is. Foglalkozásra nézve volt 1891-ben 59,67% nem önálló foglalkozásu, 14,5% földmívelő, állattenyésztő és egyéb őstermelő, 11,25% iparos, 6,89% kereskedő, 3,98% szolgálattevő, 2,52% értelmiséghez tartozó és 1,24% bizonytalan. 1896-ban 4 olyan város volt, amelyek lakóinak száma felülemelkedett a 10,000-en. A népmozgalom adatai 1895.: az összes születések száma 18,546, a házasságoké 4110 és a halálozásoké 6863. A bevándorlás az utóbbi években a legnagyobb. 1893. volt 10,412, mig 1895. csak 895-re rúgott. A külkereskedelem az utóbbi években lanyha, sőt a kivitelben hanyatlást mutat. 1895. az összes behozatal értéke volt 6.400,129, a kivitelé 8.550,224 sterling font. A legélénkebb kereskedelmet Ú. Nagy-Britanniával, a többi ausztráliai brit gyarmattal s a csendestengeri szigetekkel folytatja. 1895. érkezett összesen 611 hajó 672,951 t. és távozott 597, 648,946 t. tartalommal. A legélénkebb forgalmi kikötők: Auckland (485 hajó), Wellington (211 hajó), Lyttelton (97 hajó), Dunedin (69 hajó) és Bluff Harbour (135 hajó). 1896. a forgalomnak meg volt nyitva 2189 angol mérföld hosszu vasúti hálózat.
Kormány és közigazgatás.
A gyarmat élén áll a kinevezett kormányzó, aki ugyanazon jogokat gyakorolja mint Angliában a királynő. A törvényhozó testület (General Assembly) két házból áll; a Legislative Council (felső ház) 44, jelenleg 7 évre választott tagból áll, a House of Representatives (alsó ház) pedig 74-ből, akik közt mindig van 4 maori. A helyi közigazgatás szempontjából Ú., miként az anyaország, grófságokra (county) van felosztva. Az Ú.-i egyetem csak vizsgáló bizottság; college-ei: az Otago University Duneinben 9 tanárral és az aucklandi University college 5 tanárral, 1895-ben összesen 742 hallgatóval. A kormány által fentartott népiskolák száma 1464, 3386 tanítóval és 129,856 tanítványnyal; az őslakosok számára 69 iskola áll fenn 127 tanítóval és 2675 tanítványnyal. A magániskolák száma 298, 770 tanítóval és 14,659 tanítványnyal. Ezeken kivül van Ú.-nak egy orvosi, egy bányász-, egy mérnök-, egy gazdasági, 4 ipar- és több más szakiskolája. 1895. megjelent 52 napilag, 16 lap hetenkint háromszor, 28 hetenkint kétszer, 64 heti és 28 havi folyóirat. A gyarmat összes bevételei 1896-ban 4.107,078 és kiadásai 4.370,481 sterling font. A főváros Wellington.
Ú.-ot 1642 dec. 13. Tasman fedezte föl; pontosabb ismeretét Cooknak köszönhetjük, aki a szigetet 1769-70. körülhajózta, 1773. és 1777. meglátogatta. Az első keresztény hittérítő, Marsden Sámuel, 1814. jelent meg a szigeten; ez idő óta az őslakosok lassan-lassan keresztényekké lettek. Miután a betelepedő európaiak és az őslakos maorik közt több ízben véres harcok folytak, 1840. a szigetet a brit korona önálló gyarmatává tették; sokáig azonban a hibás közigazgatási intézkedések és belső viszályok miatt fölvirágozni nem tudott, mig végre Sir George Grey (1847-53) kormányzó intézkedései a gyarmatot fölvirágoztatták. Az 1860-66 közt dúló maori háboru ezt egy időre megakasztotta, de azóta a továbbfejlődésnek nem volt akadálya. Tudományos ismertetésére legtöbbet tett Hochstetter és Haast (megh. 1887.).
