Új-Guinea,
Új-Guinea, földünk legnagyobb szigete Ausztráliától É-ra az egyenlítő és a D. sz. 11° , továbbá a K. h. 130 és 161° között, illetőleg a Nagy-Oceán, Arafura- és Korall-tenger közt, mintegy 785,000, a partjai mellet elterülő szigeteket is beleszámítva 808,000 km2 területtel. Felszinét nagyobbára hegyek takarják; csakis a nagyobb folyók mentén vannak lapályok. A hegyláncok, amint látszik, a sziget hosszabb tengelye irányát követik. Jobban átkutatva csak az Owen Stanley és az Arfak hegység van; amaz a sziget K-i végében terül el és a Victoria-hegyben 4002 m.-nyi magasságot ér el, emez ÉNy-on van és 3200 m.-nyire emelkedik. Az É-i partokon húzódó (Finisterre-, Bismarck-, Viktor-Emánuel- stb.) hegyláncok 400 m.-nyi magasságra érnek föl. A partok csak ÉNy-on és DK-en vannak erősebben tagozva. A szigetnek ÉNy-i csücskét csak keskeny földszoros köti a sziget többi részéhez; e földszorost a Geelwink- és Max Cluer-öböl szorítják össze. A DK-i részen D-ről a Pápua és ÉK-ről a Huon-öböl nyulik be. Mindeddig csak két folyót ismerünk, amelyen tengeri hajók is fölmehetnek; ezen folyók az Auguszta-császárnő az É-i parton és a Fly folyó a D-i parton. Egyébként a sziget kisebb folyókban igen gazdag. Az éghajlat mindenütt trópusi; a partokon igen egyenletes. A német területen az évi középhőmérséklet 26° . Az esőzések mennyisége az egyes vidékek szerint nagyon különböző. Az évi esőmennyiség 2-4000 mm. közt váltakozik. Az erdei flóra bár az indiaihoz hasonlít, tipusaiban a tropikus ausztráliaival és a közeli szigetekével is megegyező. Vilmos császár földjén nem oly vad; lombhullató erdei egyhangubbak; sőt a magasabban fekvő hegyeken egyfaju fákból álló erdők is vannak. Itt találni megint tűlevelü fákat, jobbára araucariákat. Az Owen Stanley hegyeken a Himálaján levőkhöz hasonló növényeket is találni. Az állatvilág sok szép és érdekes formát mutat. Az emlősök nem számosak; néhány szárnyas egér, egy disznó, két vagy három egérfajon kivül van körülbelül egy tucat erszényes állatfaj és egy echidna. A madarak tollaiknak mind szinére mind alakjára nézve feltünő állatok. Itt van középpontja a paradicsommadaraknak; a jégmadarak sehol sem szebbek és a sziget terjedelmét tekintve, sehol sem találhatók oly sokféle fajuak. A papagájok közül kiválnak a fekete kakaduk (Microglossus) és a párját ritkító Dasyptilus Pesqueti Less. A rovarok is igen szépen és fényes szinök által feltünőek. A lakosok a melanéziai fajhoz tartoznak; őket általában pápuáknak hívják. Számukat némelyek 50,000-re, mások 21/2 millióra becsülik. A népsűrüség a szigeten mindenesetre nagyon csekély. Lehetetlen föl nem ismerni É-on a keveredést malájokkal és D-en az ausztrálnégerekkel. Egyes kisebb törzsek is külön nyelvjárást beszélnek és különféle törzsek egymást meg nem értik. Mindannyian földmívelők; banána, jam, taro, dohány és cukonád a fő termékeik. A parti lakók kitünő csónakokat építenek. Házi, vadász- és hadi szereik elkészítésénél a szép formák iránt jó érzéket tanusítanak. 1897. a német és angol birtokok határán aranymezőket fedeztek fel.
Politikai szempontból Ú. három részre, három nemzet közt van megosztva. A hollandoké a sziget egész Ny-i része a 141° -től kezdve; a sziget K-i feléből az É-i rész német, a D-i angol. A németalföldi rész területe 382,140 (a Pápua-szigeteket és a Geelwink-öböl szigeteit beleszámítva 397,220) km2, a német rész vagyis a Vilmos-császár-földjéé 181,650 és Brit-Ú.-é 221,570, az ide tartozó szigeteket is beleszámítva 229,100 km2. A németalföldi részen csakis a Geelwink-öböl környékén, nevezetesen Doreban laknak mindenkor fehér bőrüek. Brit-Ú.-ban a kormányzó és a londoni hittérítő társulat székhelye a Pápua-öböl partján levő Moresby; az angolok birtokukat közigazgatás szempontjából fölosztották négy kerületre, több száz benszülöttet keresztény vallásra térítettek és a gyarmatosítást is előmozdítják. A német rész, a Vilmos-császár-földje, az Ú.-i társaság kezelésére van bizva, amely szintén erősen fáradozik a gyarmat fölvirágoztatásán. A legjobb kikötők e részben Friedrich-Wilhelmshafen, Konstantinhafen, Finschhafen és Stephansort. A német gyarmat bevétele (1896-97) 93,000, kiadása pedig 273,000 márka.
Ú. szigetét az európai emberek közül Antorzio d'Abren és Francisco Serrem 1511. látták először, de csak 1526. kötött ki É-i végében Jorge de Meneseg portugál hajós és elnevezte Pápuának. 1545. Ortez de Retez spanyol hajós kereste föl ugyancsak az északi partokat; tőle ered a sziget mostani neve. 1606. Luis Vaez de Torre fölfedezte a D-i végét és a róla elnevezett tengerszorost, amely Ú.-t Ausztráliától választja el. 1616. Cornelis Schouten és Le Maine hollandi hajósok a DNy-i és ÉK-i partok környékét járták be és fölfedezték itt a Schouten-szigeteken. 1643., 1644. és 1645. Tasman meglátogatta a Humboldt-öböl vidékét, a Schouten-szigeteket és Brulante-szigetet. 1699. Dampier fölfedezte a róla elnevezett szigetet és tengerszorost és ily módon az első volt, aki megállapította, hogy a Bismarck-szigetek nem függnek össze Ú.-val. 1767. Carteret, 1768. Bougainville és 1770. Cook látogatta meg Ú.-t. A többi Ú.-i fölfedezők közül a kiválóbbak a francia Lapérouse (1785), d'Entrecasteaux, Huon de Kermadec, Trobriand, Beautemps-Beaupré és Dumont d'Uriville. A hollandok csak 824. fejezték ki igényeiket a sziget Ny-i részeire és csak 1828. vetették meg a Triton-öböl mellett Du Bus erősség alapjait, amelylyel azonban már 1835. újra fölhagytak. Ez idő óta főképen ők voltak azok, akik a sziget ismertetésére egy ideig legtöbbett tettek. De rajtuk kivül más nemzetek is hozzájárultak Ú. ismertetéséhez. 1835. Blackwood angol hajós letérképezte a D-i partot. 1848-50. Owen Stanley angol kapitány fölfedezte a róla elnevezett hegységet, a Louisiade-szigetcsoportot és a Manu-Manu folyót. 1856-63. Wallace ötször fordult meg a szigeten. Az utóbbi időkben különösen Mac Gregor, az angol birtokok kormányzója tett sokat ezeknek megismertetésére. Az olasz utazók közül Cerutti 1860. látogatta meg a Mac Cluer-öböl környékét, D'Albertis, Beccari és Thomasinelli az É-i partokat, a Geelwink-öböl vidékét, az Arfak hegységet, későbben pedig a D-i partokat és a Fly folyót. Miklucho-Maclay 1877. és 1878-ban 17 hónapot töltött az Astrolabe-öböl benszülöttei közt. A németek közül A. B. Meyer, Redlich kapitány, főképen pedig Finsch fordultak meg több ízben Ú. partjain. Finsch 1882-ben Port-Moresby felől 5 hónapig tett kirándulásokat a sziget belsőbb részeibe, azonkivül Dallmannal együtt az ÉK-i partokat kutatta át. Az Ú-i társaság megbizásából Schrader csillagász és Hollrung botanikus 1886-87. az Auguszta-császárné folyó mentén tettek kutatásokat. Zöller 1889. a Finisterre hegységet járta be. 1890. Lauterbach és Kärnbach a Gogol folyó mentén az Astrolabe síkságba hatoltak be. Jelenleg is a német részen búvárkodik Biró hazánkfia (v. ö. leveleit a Természettudományi Közlönyben). 1884 nov. 6. foglalta el formálisan Anglia a sziget DK-i részét, mialatt Németország az ÉK-i partok több pontján tűzette ki zászlaját.
