Ugor,
Ugor, szoros értelemben véve a finn-ugor vagy csúd-magyar csoport keleti ágának a neve., melyhez a magyarokon kivül szibériai nyelvrokonaink, a vogulok és osztjákok tartoznak. Budenz után azonban az egész finn-ugor népcsoportot is igy nevezik, melyet őt két alcsoportra és hét fő nyelvre osztott, u. m. I. Északi csoport: 1. magyar, 2. vogul-osztják, 3. permi (zürjén-perm, votják), 4 lapp. II. Déli csoport: 5. cseremisz, 6. lapp, 7. finn (szuomi, eszt, lív, vepsz, vót), amelylyel szemben még mindig használatban maradt a régebbi, Castren által felállított nyelvi, etnográfiai és történeti alapon nyugvó csoportosítás, mely a következő: I. Ugorok: 1. magyarok, 2. vogulok, 3. osztjákok; II. volgai finnek vagy bolgárok: 4. cseremiszek és 5. mordvinok, történelmileg és etnográfiailag ide tartoznak még a nyelvben eltörökösödött csuvasok; III. permiek: 6. zürjének, 7. permjákok és 8. votjákok; IV. balti finnek: 9. a tulajdonképeni finnek, észtek, csúdok (vepszek, vótok), lívek és 10. lappok.
Történelmileg tekintve a kérdést, ugor alatt a csúd-magyar népcsoportnak csakis keleti ágát lehet érteni, mely időszámításunk előtt már jóval korábban török fajta elemekkel keveredett s legelőbb masszageta, tysszageta és jyrka vagy urog nevek alatt tünik föl a történelemben. Maga az ugor név (másképen ogor, ugur, ogur) csupán a hunnok neve alá foglalt magyar fajta és török törzsekből álló népségnél volt használatban; mivel pedig a régi hunn-bolgár nyelvnek a csuvasos jellegü «r»-ezés (öküz h. ökör, ikiz h. iker, jüzük h. gyürü stb.) volt a jellemző sajátsága, nagyon valószinü, hogy a keleti török törzseknél használatos «oghuz» meg a hunn törzsek nevében jelentkező «ugor», «ogor» stb. nevek azonosak. Más kérdés aztán, hogy a név a törökségnél keletkezett-e, vagy pedig mint Fiók K. véli, a magyarfajta népeknek volt az ősi neve. Ez lehetséges a akkor kétségkivül az ókori irók által emlegetett «jyrka», «urg», «urog» nevekkel függ össze, amelyekben könnyen felismerhető a csúd-magyar nyelvek «örkö», «örgö» azaz férfi, ember szava, nyelvünkben az összetett «férj» (azaz fi-erje) «ember» (azaz emb-erj) és «magyar» (azaz mogyeri) szók tartották fenn ezt az ősi nevet. Ez esetben az «urg», «urog» és az «ugor», «ogor» nevek közt az a viszony, ami p. a «nyereg» és az osztják «Nyóger» között. A névnek a török törzsekre való átcsuszamlása abban az időtájban történhetett, midőn a belső-ázsiai hiungnuk terjeszkedése közülök többet időszámításunk kezdete körül, sőt már előbb is, az akkor még a kirgiz pusztaságon tanyázó magyar fajta törzsek közé szorított. A Kr. u. I. sz. végén maguk a hiungnuk, hungnuk vagy hunnok is kivándorloltak Belső-Ázsiából s a kirgiz pusztaság keleti szélétől egész a Volgáig terjeszkedtek s helyezkedtek el a régi magyarfajta népréteg fölött. Ekkor alakultak az ugor névvel összetett hunn törzsnevek, melyek részben magyarfajta, részben török fajta népeket jelölnek. Az utóbbiak közt voltak olyanok, melyek nem beszélték a csuvasos jellegü «r»-ező dialektust, hanem az «ökür», «ikir» alakok helyett «öküz»-t, «ikiz»-t ejtettek. Ezek aztán ennek az analogiájára az «ugor», «ogur» nevet is «oghuz»-nak mondták. L. még Ugor nyelvek.
