Turenne
Turenne (ejtsd: türen) Henrik Latour d'Auvergne vicomte, francia hadvezér, szül. Sedanban 1611 szept. 11. mint bouilloni Henrik herceg és nassaui Erzsébet hercegnő második fia, elesett Sasbachnál 1675 jul. 27. A protestáns vallásban nevelték és a hadi pályára nagybátyja nassaui Móric herceg képezte ki Hollandiában. 1630. lépett a francia udvar szolgálatába, 1634. tábornagy lett. Lavalette alatt küzdött, 1635. eredménytelenül védte Mainzot, 1637. weimari Bernhard alatt harcolván, elfoglalta Landreciest, Maubeuget és 1638. Breisachot. 1639. megverte a németeket és spanyolokat Casalénál, 1640. meghódította Torinót s a következő hadjáratban szintén kitüntette magát. 1642. Roussillon is meghódolt előtte. 1644. nyerte el a hadvezéri pálcát s a Németországban táborozó csapatok feletti parancsnokságot. Breisachnál átlépte a Rajnát és egyesült az Enghieni herceg, a későbbi hires nagy Condé seregével. Breisgaui Freiburg előtt fényes csatát nyert s meghódította Pfalz választó fejedelemségét s a rajnamenti vidéket. 1645. Mergentheim előtt meglepte Mercyt és visszaszorította egész Hessenig, 1646. azonban egyesült Wrangel svéd hadseregével s Bajorországot fegyverszünetre kényszeríté 1647 márc. 14. Azután Flandira felé vette útját és több erősség elfoglalása által sietteté az 1548. megkötött münsteri békét. A Fronde (l. o.) harcaiban T. előbb az ő pártjuk élén állott s a spanyolokkal egyesülve betört Franciaországba, de 1650 dec. 15. csatát vesztett. A spanyol udvar nagy összeget igért neki, ha folytatja a harcot, ő azonban kibékült a francia udvarral és a királyi hadsereg fővezére lett. Most teljes erővel indította meg a harcot, bár váltakozó szerencsével, a spanyolokat vezető Condé ellen és meg is merte teljesen Páris előtt 1657 jul. 2. és diadallal vitte XIV. Lajost vissza fővárosába. A hadjárat után a király óhajára áttért a kat. hitre. A németalföldi háboru kitörésekor 1672. ismét T. lett a fő hadvezér. A Montecuccoli által gyöngén vezetett szövetséges hadsereget a Rajna partján megakadályozta az átkelésben s a rajnai tartományok megszállása által kényszeríté a nagy választó fejedelmet a vossemi béke megkötésére (1673 jun. 6.), később Montecuccoli mégis meghátráltatta. Az 1674-iki hadjáratban kegyetlenül elpusztította a Pfalzot és Sinzheimnél fényes győzelmet aratott a császári hadsereg fölött, melyet egész a Majnáig visszaszorított. 1674. csatát vesztett Bournonville tábornokkal szemben, de ez nem volt döntő befolyással a hadjárat kimenetelére. A megérkező brandenburgi választó fejedelem elől egész a Vogézek mögé vonult vissza, de a tél közepén Belfortnál ismét kitört - ez volt legnevezetesebb csatája - s már dec. 29. egy kisebb, de 1675 jan. 5. döntő nagy ütközetet nyert a németeken, kik kényszerítve voltak Elzászt rögtön elhagyni s az ellenségnek átengedni. T. még egy erős támadásra készült Montecuccoli ellen, de egy Sasbach melletti kémszemléje alkalmával elesett. Holttestét XIV. Lajos a st.-denisi királyi sírboltban temetteték el. T. ugyszólván megalapítója lett egy újabb mesteri hadi állásokon és felvonulásokon alapuló harcmodornak. Memoirejai (az 1643-59-iki évekről) 1782. jelentek meg 2 kötetben. Életrajzirói: Buisson (Amsterdam 1712); Ramsay (2 köt., Páris 1735, újabb kiad. 4 köt., 1774); Durny (u. o., 5. kiad. 1889). V. ö. Neuber, T. als Kriegstheoretiker und Feldherr (Bécs 1869); Choppin, La campagne de T. en Alsace (Páris 1875); Roy, T., sa vie stb. (u. o. 1884); Századok 1885. évf. 435. old.
