Tulipán
Tulipán (népnyelven tulipánt, Lippainál tulipa, Tulipa L.), a liliomfélék családjának fűnemü génusza, 50 fajjal az óvilág északi meleg és mérsékelt égövében, hazánkban 4 vad fajjal. Tobozszerü hagymájából, melynek oldalán a jövő évi kisebb tartalék- v. fiókhagyma húzódik meg és melynek pikkelyei alatt a további apró rügyhagymák rejtőznek, emelkedik a 3 és 6 széles, sima levél közül egyetlen virága, melynek nagy hat- és szépszirmu leple harangképen borul össze. Róla nevezik a nagy lámpa üvegborítékát is T.-nak. Valamennyi kikeletkor virágzik. Legelterjedtebb az Elő-Ázsiából származó kerti T. (T. Gesneriana L, T. Turcorum Gesn., persául dülbend), 30-50 cm. magas; bimbaja föláll, leple belső töve meg a himszála lent szőrös. E növényt Ferdinánd király törökországi követe Busbeq Ghislain küldte rokonainak Németalföldre 1557.; hol tenyésztését nagyon fölkapták és fajtáit meg alakjait annyira elváltoztatták, hogy 1629-ben már vagy ezeret jegyeztek. Ritkább alaku és különös szinezetü virágának hagymájáért 1634-1640-ben 13,000 hollandi aranyforintot is fizettek. Azóta vad fajait is kezdték ültetni. Ilyen az illatos T. (T. suaveolens Roth), a papagáj-T. (l. o., T. Turcica Roth), melyekbőlaz előbbivel való egymásba-porozódással számos fajtát kaptak. A nápolyi T. (T. praecox Ten.) és a turkesztáni T. (T. Greigii Regel) még más fajtákra voltak alkalmasak. Európában Firenze környékén egész sereg T.-faj nő, amely másutt sehol nem nő, hihetőleg kerti származék (hazátlan faj). Hazánk erdeinek verőfényes tisztásain is van két vad T.-ritkaságunk: az erdei T. (T. silvestris L.), melynek leple és himje töve szakállas; valamint a magyar T. (T. Hungarica Borb.), álló bimbóval és szakállatlan himekkel, emez csak a Kazán völgyében az Aldunánál. V. ö. Leirer, Les Tulpes de l"Europe (Neufchâtel 1884-85); Borbás, Österreich. Botan. Zeitschr., 1885, 252, 264; Flott K., A kerti T. története, Kertészeti Lapok, 1892.
