Tengeri ugorkák
Tengeri ugorkák (állat, Holothurioidea), a tüskebőrüek egyik osztálya. Testök rendesen hengeres, megnyult, egyik végén a száj-, másik végén az alfelnyilással. A szájat tapogatók körítik, amelyek elhelyezésökkel az ötsugarasságát mutatják, éppen igy, őt még jobban mutatják ezt a lábacskák, amelyet öt hosszsorban a szájtól az elfelnyilásig húzódnak. A T. között csak egy-kettő van olyan, amely direkte fejlődik, a legnagyobb rész csillangós lárvákból alakul át s ezek aurikulariák, amelyek több csillangósoros stádiumon mennek át. Valamennyien éjjeli állatok, nappal behúzot tapogatókkal az iszapban pihennek; legnagyobb részük magánosan él. Egyesek az iszapba, mások a homokba ássák be magukat, de vannak a korallszirtek között élők is. Táplálékuk apró tengeri állatokból, korhadó növényi és állati anyagokból áll, amelyeket részint tapogatóikkal sodornak be, részint az iszappal nyelnek el. Visszaszerző képességük igen nagy. Egy részük partlakó, más részük a tenger mélységeit lakja; vannak csak bizonyos tengerekben élők, de vannak igen nagy földrajzi elterjedéssel birók is. Ez idő szerint 50 nemből 440 fajt ismernek; kövült felől még eddig keveset tudnak. Három rendre osztatnak. 1. rend: Pedata, hengeres vagy többé-kevésbbé kétoldali részarányos testtel; a hasoldalon jól fejlett, a hátoldalon ambulakrál ampullákká módosult lábakkal, tüdőfákkal, tapogató-ampullákkal, csillangókelyhek nélkül; váltivarusággal. Tapogatóik fa- vagy pikkelyformák. Mésztestecskéik sokfélék, de a kerék- és szigonyformák hiányzanak. A kőcsatorna belső madrepora-lemezzel végződik. Az ide tartozó 285 fajt 19 nembe és 3 családba osztják. A Dendrochirotae család legfőbb jelleme a faalaku tapogatók, de tapogató-ampulláik nincsenek. Legközönségesebben ismert faja a Cucumaria Planci Br. a Földközi- és Adriai-tengerből. A Rhopalodinidae család tapogatói tollasak. Az Aspidochirotae család tapogatói paizsformák, lábacska-ampulláik vannak. Legközönségesebbek a Holothuria-fajok, melyek között legnagyobb a H. tubulosa Gm., valamint a H. marmorata Jäg. 2. rend: Elasipoda, kétoldali részarányos testtel, leggyakrabban lapított hasoldallal; lábacskákkal csak a hasoldalon s itt is legtöbbször kétoldalt; a hátoldalon kúpforma ambulakrál nyujtványokkal; tapogató-ampullák, garatvisszahúzó izmok, tüdőfák és csillangókelyhek nélkül; váltivarusággal. Változó alaku mészrögeik és hallóhólyagjaik vannak. A kőcsatorna nem lóg a testüregbe, sokszor áttöri a bőrt. Az ide tartozó 52 fajt 19 nembe és 3 családba osztják; valamennyien igen nagy mélységekben (1000-2200 fonal) élnek. 3. rend: Apola, hengeres, megnyult testtel; lábacskák nélkül; vagy tüdőfákkal vagy csillangós kelyhekkel; leggyakrabban himnőséggel. Eddig ismert 96 faját 15 nembe és 2 családba osztják, de az Európa körüli tengerekben csak a Synaptidae családnak vannak képviselői, még pedig a Synapta genusnak.
