Tanító,
Tanító, tágabb értelemben minden tanítással foglalkozó egyén, szűkebb értelemben hazánkban igy nevezik az elemi és felső népiskolákban, a polgári iskolákban, a tanonciskolákban tanító egyéneket (l. Magyarország XII. köt. 121. és 122. old.). A T. állását, képesítését (l. Tanítóképesítő vizsgálat), fizetésminimumát az 1868. XXXVIII. t.-c. állapítja meg, a községi és hitfelekezeti iskolák T.-inak fizetéséről pedig az 1893. XXVI. t.-c. intézkedik. E szerint a T. fizetése tisztes lakáson és legalább Ľ hold kerten kívul nem lehet kevesebb mint: a rendes T.-é 300 frt, a segéd-T.-é 200 forint. Az 1879. XIX. t.-c. rendelkezése szerint 1882 jun. 30-tól kezdve T.-i oklevelet senki sem kaphat, aki a magyar nyelvet szóban és irásban annyira nem birja, hogy azt a népiskolában taníthassa. V. ö. Szabó Mihály, A T.-k jogai és kötelességei (2. kiad. Kolozsvár 1896).
