Szikszai Fabricius
Szikszai Fabricius (Kovács) Balázs (Basilius), ref. teologus, szül. Szikszón 1530 körül, megh. Sárospatakon 1576. Szikszón, Sárospatakon, 1589 táján Kassán tanult, majd miután bizonyos időt Nagy-Idán iskolamesteri, majd nevelői állásban töltött, 1553. Bártfára ment Stöckel Lénárdot hallgatni. 1555. tanító lett Sajó-Szentpéteren, honnan két év mulva külföldre ment, s 1558 okt. 15. a vittenbergai egyetem hallgatói közé lépett. Itt 1559. a magyar tanulók coetusának szeniorává választatott s csak 1561. tért vissza hazájába. Miután kevés ideig a Mágocsi-család körében időzött, Sárospatakra hivták az iskola igazgatójának; részt vett ez évben a tarcali zsinaton is. 1564 tavaszán hasonló minőségben Kolozsvárra ment, ahonnan azonban az unitáriussá lett Dávid Ferenccel való viszálykodás elől Sárospatakra tért ivssza. Ám az unitárizmus ellen azután se szünt meg harcolni, ugy élőszóval a kassai zsinaton, mint tollal Egri Lukács ellen irt művében. Munkái: Rrefutatio argumentorum Lucae Agriensis (hely n. 1568); Nomenclatura seu dictionarium latino-ungaricum (Pesti Gáspár sárospataki tanár adta ki, Debrecen 1590. Összesen hét kiadása ismeretes). Előszót és üdvözlő verset irt Bonfinius Historia inclyti Matthiae Hunyadis c. művének Heltai által sajtó alá rendezett 1565. évi kiadásához. Több más alkalmi beszéde és verse is maradt fenn.
