Szerdahelyi,
Szerdahelyi, 1. József, szinész és dalműiró, szül. Hódmezővásárhelyen 1804 márc. 9., megh. Pesten 1851. febr. 11. (mások szerint febr. 18.). 17 éves korában tanulói pályájával szakítván, Debrecenben Udvarhelyi szintársulatába állott; több évig mint szinjátszó és énekes működött a különböző vidéki szinpadokon, a 30-as évek kezdetén pedig maga alakított Kolozsváron egy állandó dalműtársulatot, melynek éltető lelke és legfőbb támasza ő volt. Társulata Pesten is szerepelt a német szinházban s igen kedvező fogadtatásban részesült. Amennyiben semmiféle dalműrepertoriummal nem rendelkezhetett, magának kellett azt előbb megteremteni; e célból lefordított német, olasz és francia dalműveket s ezekbe épp oly ügyességgel, mint szerencsével vette fel a magyar nép ajkán élő dallamokat.
2. Sz. Kálmán, kitünő drámai művész, az előbbinek fia, szül. Miskolcon 1829 febr. 16., megh. Nagybányán 1872 nov. 15. Atyja nem akarta őt a szinészi pályára bocsátani, hosszas ellenzés után azonban 15 éves korában csakugyan felcsapott szinésznek, s egy akkor Kolozsváron működő szintársulatba állott. 1848. mint hadnagy küzdött a honvédek soraiban; a szabadságharc leverése után őt is besorozták a hadseregbe, ismerősei azonban kieszközölték szabadon bocsátását. Miután különböző kisebb szinpadokon mint vándorszinész működött, 1854. Pestre jött, hol állandó foglalkozást talált; csakhamar lekötötte a közönség figyelmét és Bartha, Megyeri, Fáncsy, Szentpéteri, Egressy, Tóth József és Ledvayval együtt a magyar szinészet őt is büszkeségei közé számíthatja. Nőül vette Prielle Kornéliát (l. o.).
