Szénhidrátok,
Szénhidrátok, szénből, hidrogénből és oxigénből álló vegyületek, amelyeknek általános képlete CxH2nOn; vagyis bennük a hidrogén és az oxigén olyan viszonyban van, mint a vizben. A Sz. leginkább a növényországban vannak elterjedve, egyesek azonban az állati szervezetben is találhatók. Három fő csoportba osztatnak u. m. 1. szőllőcukor-csoport (glikozok, monoszakkaridek), ide tartoznak: a szőllőcukor, gyümölcscukor, mannoz, galaktoz, szorbinoz, inozit. E csoportba tartozó Sz. édes ízüek, vizben és borszeszben oldhatók, de abszolút alkoholban v. éterben nem. Szerkezetüket illetőleg a hatvegyértékü alkoholok aldehid- v. ketonszármazékainak tekinthetők. Ezért az elsőket aldozoknak (szőllőcukor, mannoz és galaktoz), utóbbiakat pedig ketozoknak (gyümölcscukor, szorbinoz) is nevezik. - 2. Nádcukor-csoport v. diszakkaridek, ide tartoznak: a nádcukor, tejcukor, maltoz, raffinoz. E csoportba tartozók szintén édes ízüek, vizben oldhatók és kristályosak. Szerkezetüket illetőleg az előbbeni csoport anhidridjeinek tekinthetők. - 3. Cellulóza-csoport vagy poliszakkaridek, ide tartoznak: a keményítő, dextrin, lichenin, inulin, glikogén, arabin (arab gummi), basszorin (l. az illető címszók alatt). E csoportba tartozók többnyire amorfok, íztelenek és alkoholban vagy éterben oldhatatlanok. Híg savakkal főzve v. erjesztők behatására víz felvétele révén glikoz képződik belőlük, ezért a glikozok anhidridjeinek tekintik őket. Igen erős koncentrált salétromsav behatására ezekből is (épp mint az 1. csoport tagjaiból) salétromsavas összetett éterek keletkeznek. A Sz. nemcsak az iparra nézve igen fontosak, hanem mint tápszerek is (egy pár kivételével) ugy szólván nélkülözhetetlenek. L. Cukor és Táplálék.
