Szeder
Szeder Fábián János, egyházi, széptani és szinműiró, Szt.-Benedek-rendi áldozópap, szül. Érsekújváron 1784 jun. 24., megh. Füssön 1859 dec. 13. A rendbe 1803 nov. 5. lépett. A teologiát Győrben és Pannonhalmán végezte. Pappá szentelték 1808 aug. 23. Tanár, igazgató, szónok és házfőnök volt vegyest Esztergomban, Győrben, Sopronban, a dömölki apátságban, Nagyszombatban, Komáromban és Pannonhalmán, 1832-41. könyvtáros, 1841-49. plébános Füssön. A magyar nyelv iránt való szeretet Révai Miklóstól és Kulcsár Istvántól tanulta és egyike volt ama keveseknek, kik abban az időben a magyar nyelvet ápolták. 1832. a magyar tudományos akadémia levelező tagja lett, de tagságáról hat év mulva lemondott. Kitünt költői munkái, vígjátékai által, nemkülönben az irodalom más ágaiban is. Művei: Örömdal (Győr 1818); A katholikusok tanítása a protestantizmusra nézve (Nagyszombat 1820); Válogatott darabok (u. o. 1821); Azael halála (Pest 1826); Kisded köszöntő-zsebkönyv (Esztergom 1827) stb. Szerkesztette azonfelül 1828-33. az Uraniát, amelyben és a Hasznos Mulatságok, Aurora, Kedveskedő, Minerva, Egyházi Tár, Tudományos Gyüjtemények stb. lapokban számos cikk, értekezés, elbeszélés, vígjáték, költemény jelent meg tőle. V. ö. Zelliger A., Esztergomvármegyei irók koszoruja.
