Szattyán,
Szattyán, szömörcével, ritkán facserrel cserzett, megfestett kecskebőr. Hajdanában csak a Keleten készítették, most Európában is gyártják. Hazánkban is több helyütt kisiparilag űzik a Sz. készítését. Ezeket a finom bőröket lábbelinek, kárpitos-, galantéria-, bőrtok-, bőröndös-árukra dolgozzák fel. Valódi és közönséges Sz.-okat különböztetnek meg. A valódi Sz. csak bak- és kecskebőrből, a közönséges juhbőrökből készül. Ezen bőröket ugy cserzik mint a kordovánbőröket, amennyiben a bizben áztatott, korpapéppel dagasztott, meszezett, koppasztott és a legnagyobb gonddal állati ürülékpáccal ismételt simítás, kallózás és savítás révén a mésztől megtisztított pőrét szömörcével cserzik. A cserzést kétféle módon végezhetik. A régi, különösen a Keleten, helyenként minálunk is szokásos módszer az, hogy két pőrét ugy összevarrnak, hogy zsákot alkotnak. Ezt a zsákot szömörceporral töltik meg és szömörcelevet öntenek rá; ez a lé a pőre likacsain keresztül a zsák belsejében levő szömörcéig hatol, ezt feloldja, ugy hogy a cserzőanyag oldata belülről is, kivülről is a pőrékre behat. A cserzés 3-5 nap mulva be van fejezve. A cserzés újabb és észszerü módja az, hogy a pőréket fokozatosan mindinkább töményebb szömörcés oldatba mártogatják; ezek a pőrék mindenik oldatban 5-6 óráig maradnak, miközben folyton mozgatják. Ezen mozgás lényegesen gyorsítja a cserzés menetét, ugy hogy ilyen pőre cserzésével egy, legfeljebb másfél nap alatt elkészülnek. Gyakran hasonlóan járnak el, mint a régi eljárásnál, amennyiben a pőréket összevarrják, szömörcelével megtöltik s ilyen lében mozgatják is. A bőröket mártogatva, vagy a kefével festik, amire leginkább kátrányfestékeket használnak. Festés után következik a csínozás, mely abban áll, hogy a bőr kisimított felületére vésett hengerekkel különböző mintákat (chagrin-mintákat) nyomnak s a barkás oldalát olajozzák. L. még Kordován bőr.
