Szatmárnémeti,
Szatmárnémeti, 1. Mihály, ref. lelkézs és iró, szül. szatmár-Németiben 1638 szept. 27., megh. Kolozsváron 1689. Tanult Szatmáron, Debrecenben, Patakon és Hollandiában. Előbb (1670) gönci lelkész, innen a Liót-féle nagy üldözés miatt Debrecenbe bujdosott, hol a város irgalmasságában részesült. Egy temetési alkalomra Kolozsvárra hivatott szónoklatot tartanik, hol aztán egyik lelkészszé választatott (1673 márc. 14.). Ő nyitja meg a magyar reformáció elggyászosabb korszakában a panaszhangokon szóló történetirók sorozatát. Világos fejü hittudós, munkássága és tudományossága folytán nagy tekintély. Művei: Az igazság próbakövet (Kolozsvár 1672); Zsidó grammatica (Franeker 1667); Az egy isteni állatban levő három isteni személynek mutató tüköre (Kolozsvár 1673, az unitáriusok ellen vitázó és védő mű); Zsoltárok magyarázata (u. o. 1679); Mennyei tárház kulcsa (alkalmi könyörgések, Lőcse 1679, 8 kiadást ért); Halotti centuria, azaz száz halotti prédikáció (Kolozsvár 1684). Legnevezetesebb történeti műve: A négy evangyelisták szerint való Dominica, vasárnapi prédikációk, melyet predikállott öt esztendők forgásiban. Nyomatott Kolozsváron 1675., nemzetünkben levő üldöztetésnek 5. esztendejében. Maga az öt levélnyi ajánló levél történelmi becsü emlék. Az «elüljáró beszéd» tesz hét levelet, ebből pár levél van szentelve a reformáció hazánkban elterjedése történetének, a gyászévtizednek, melyet tömör vonásokkal fest, az év- és névadatok miatt becses. Irt több munkát még, de ezek kéziratban maradtak. Egyháztörténelmi iratgyüjteménye elveszett.
2. Sz. Sámuel, ref. teologiai tanár, szül. Szatmár-Németiben 1658 aug. 10., megh. Kolozsváron 1717 dec. 17. Szülővárosában s 1675-től Kolozsváron tanult. 1680. külföldre menvén, előbb Utrechtben állapodott meg, de már ez évi szept. 25-én Lejdában, 1682 okt. 18. pedig Franekerben lett az egyetem hallgatója. Hazatérte után, 1683-tól a kolozsvári kollégiumban a bölcsészet és bibliai nyelvek tanára volt, míg 1693. a II. Apafi Mihály nevelőjéül alkalmazták. 1695. visszament a kollégiumhoz, ekkor már a teologiai tanszékre. Hagyatékából tekintélyes pénzösszegeket s másnemü adományokat rendelt ugy a sárospataki, gyulafehérvári és nagyenyedi kollégiumoknak, mint különösen a kolozsvárinak, mely könyvtárát is örökölte. Művei: De perenni duratione mentes (Lejda 1681, 2. bővített kiad. Kolozsvár 1969, 3. kiad. u. o. 1713); Regnum dei (Franeker 1683); Imago fildelis servi ac veri (latin halotti beszéd Tofaeus Mihály felett, Kolozsvár 1684); Epistola S. Pauli ad Hebraeos explicata (Franeker 1695, 2. kiad. u. o. 1702); Metaphysica contracta (Kolozsvár 1696, 2. kiad. u. o. 1713); Moses explicatus (u. o. 1696); Epistola Judae explicata (Franeker 1702); A valóságos urasszonyi rendet ékesítő drága ajándékoknak ritka példája címere (gyászversek Bánffy György grófné Bethlen Klára grófnő halálára, Kolozsvár 1706); Prophetia s. prophetae Zachariae explicata (Röell H. S. holland teologus hosszu előszavával, Utrecht 1714). V. ö. Zoványi Jenő, A coccejanizmus története (1890).
