Szati
Szati v. szatti (Szanszkrit nyelven a. m. jó, hű). Ezt az elnevezést Európában a XVIII. sz.-ban tévesen az özvegy asszonyok megégetésére alkalmazták. Az özvegy nő megégetése férje halála után igen régi és előbb talán csak a harcosok kasztjánál volt szokásos. Már a Nagy Sándor korabeli görög irók említik és az indiai eposzban is többször fordul elő. Míg egyes indiai irók mint nagy érdemü szokást dicsőítik, addig mások dőre és haszontalan dolgot vetik el. Az angol kormány szigoruan eltiltotta és az angol befolyás alatt álló területeken ma már igen ritkán fordul elő. V. ö. Tavernier, Six voyages en Turquie, en Perse et aux Indes (2 köt., Páris 1676). L. még Hindu mozgalmak.
