Szarv,
Szarv, szaru, szorosabb értelemben a kérődző emlősök egyik csoportjának, az u. n. üreges szarvuaknak (Cavicornia) fején előforduló nyujtvány. Ilyent viselnek az ökrök (Bos), az antilopok, kecskék, juhok, a zsiráf és a szarvorru (Rhinoceros). Különös figyelem tárgyai a szarvak a magyar-erdélyi szarvasmarhánál, mert annak értékét befolyásolja szarvainak szépsége. Általános értelemben szarvnak nevezik a legkülönbözőbb más állatok testén előforduló különböző nagyságu és alaku nyujtványokat. Ilyeneket találunk bizonyos bogarakon (szarvorru bogár). A valódi szarv egyes esetekben sörték összenövése folytán keletkezett tömött kinövés, minő a szarvorrué (Rhinoceros), az üreges szarvuaké ellenben a homlokcsont csapját borító üreges, szaruállományu hüvely. A szarvasfélék ágas fejnyujtványai vagy szarvai egészen más természetüek, csupán csontállományból állanak és éppen ezért, emgkülönböztetésül a valódi szarvtól, agancsoknak (l. o.) neveztetnek. A szarv a hajszálra, szőrökre, karmokra, pikkelyekre, tollakra stb. emlékeztetőleg szaruállományból áll (l. Keratin). Higított káli a szaru legnagyobb részét feloldja s ilyenkor ammoniák képződik; ha ecetsavban főzzük, kocsonyává válik, ha pedig kénsavval kezeljük és főzzük, leucin és tirozin áll elő belőle. A régi népek a szarvakat igen különböző célokra használták, igy ivópoharakat, olaj, bor és más folyadékok eltartására szolgáló edényeket készítettek belőlök, de fővóhangszer gyanánt is használták.
Az iparban az ökörszarv csak másodrendü szerepet játszik; sokkal becsesebbek a délamerikai, csúcsokon majdnem egyharmadig feket,e egyebütt fehér, igen szilárd állományu, tiszta és áttetsző nagy szarvak. A magyar ökör szarvai szükék, zöldesek vagy feketések fehér keverékkel; az ir tulokéi világos szinüek és a feldolgoztatáskor átlátszókká válnak. A bivaly szarvai keményebb összeállásuak, állományuk finomabb, szinök sötétbarna vagy feketés és csiszolva fénylenek. A kereskedésbe főleg Magyarország, Olasz-, Spanyol- és Oláhország szolgáltat sokat. A kecskék, juhok, zergék stb. szarvai sokkal csekélyebb értéküek. A szarv hegyes, tömör csúcsát legfőképen az esztergályosok, az üreges részt pedig a fésüsök dolgozzák fel. A nyers szarvat 2-6 hétig hideg vizben áztatják s aztán szilárd tárgyhoz való ütögetéssel szabadítják meg a csontcsaptól. Ezután lefürészelik tömör végét, az üreges részt pár napra megint hideg vizbe, majd néhány órára forró vizbe helyezik és hevítés után hosszában ketté vágják. További hevítés után a szaruállomány könnyen ellapítható s ekkor lemezeit meleg vaslemezek között préselik fokozatos nyomás alatt. A vizben való lágyítás után e szarulemezek hasonlítanak a nyers anyaghoz s igy kerülnek a kereskedésbe. Ha átlátszóbbá akarják tenni, akkor széntűz fölött puhítják, a foltoktól és rostoktól megtisztítják, majd két napig hideg, pár óráig meleg vizben lágyatják, olvasztott fagygyuba mártják, melegített vaslemezek között rétegezik és erős nyomásnak teszik ki. A szarulemezek hasíthatók és vékony lemezekre fürészelhetők. A kisebb lemezek nagyobbakká forraszthatók nyomás alatt s ugyancsak nyomás útján rudak is állíthatók elő. A szaru csiszolására rendesen horzsolókövet, smirgelt stb. használnak. A szaru feldolgozásánál keletkezett hulladékot trágyának és a vérlúgsógyárakban használják; de ismét egygyé önthetik és szaruanyag gyanánt értékesíthetik. Ha a szaruállományt állandóan puhává és hajlékonynyá akarják tenni, akkor tiz napig 1 lit. viz, 3 lit. sósav, 2 lit. faecet, 5 kg. csersav, 2 kg. borkő és 2,5 kg. kénsavas cinkoxid keverékében áztatják. A pácolásnál és festénél különböző anyagokat és eljárásokat alkalmaznak; a feketére festéshez 120 g. kénesőből, 120 g. sósavból és 500 g. vizből álló keveréket készítenek, ebben 12 óráig állni hagyják, majd kimossák, 1-2 óráig 15 g. kénmáj, 500 g. viz keverékébe helyezik s aztán jól megmossák. A szin azonban csak fölületes. Ha a békateknőhöz hasonlóvá akarják tenni, akkor néhány órára 1 rész sósav és 3 rész víz 30-38 C°-os keverékébe helyezik, helyenkint 2 rész szódából, 1 rész égetett mészből és 1 rész miniumból készített tömeggel borítják be, 10-15 perc mulva kimossák, megszárítják, majd ismét 4 rész berzsenyoldatból, 1 rész nátronlúgból készített fürdőben mossák meg, aztán 10-12 óra multán megszárítják és csiszolják. Hogy fémes fényt nyerjen, klórcinkbe, krómsavas cinkoxidba, klórrézbe, krómsavas rézoxidba mártják, amelyek neki különböző szineket adnak, valamennyit azonban a jódkálium pirossá változtatja.
