Szardesz,
Szardesz, Lidiának fővárosa a Tmolosz lejtőjén és az iszapjában aranyat görgető Paktolosz partján. A lidiai királység bukása után megmaradt a szatrapák székes fővárosának; a gyakori tűzvészeket, mik az ellenséges (kimmeri, görög, szírus) ostromokkal jártak, nemcsak kiheverte, sőt egyre szebben fejlődött s a római hódoltság idején törvényhozási központ volt. Timur korában (1402) érte csak a végpusztulás. Ezen művelődési folytonosság okozta, hogy régészeti nevezetességei (királyi vár és kincsesház, Kybele-templom és királysírok) meglehetős épen kerültek napfényre. V. ö. Curtius, Beiträge zur Geschichte und Topographie Kleinasiens (berlini akad. értek. 1872) és Spiegelthal, Die sardische Nekropole (u. o. 1858).
