Számnév,
Számnév, a nyelvtanban az a beszédrész, mely számot, mennyiséget fejez ki, még pedig vagy határozottat: egy, kettő, tiz, vagy határozatlant: sok, több, elég, kevés stb. A közönséges Sz.-ekből vannak képezve a sorszámok, melyek egy-egy sorban jelölik ki valaminek a helyét, p. első, második, harmadik, utolsó. Az első és utolsó kivételével a sorszámoknak -d a képzőjük, csakhgoy ezt most rendesen még -ik képzővel toldjuk meg, p. harmad nap, negyed rész, öt-ö-dik, hat-o-dik, századik, ezeredik. Vannak a Sz.-nek még másféle származékai és összetételei is; p. az ilyen határozók: egyszer, kétszer; másodszor, harmadszor; százszorta, sokszorta; továbbá az ilyen melléknevek: kétszeres, háromszoros; kétféle, háromféle; kettős, hármas.
