Számla
Számla (conto), a könyvviteli feljegyzéseknek egyik különös berendezésü lapja, melyre a könyvviteli tételeket csoportosítva jegyzik fel. A csoportosításnál az az alapelv, hogy külön-külön Sz.-t nyitnak minden olyan személynek és minden olyan vagyonrésznek, üzletágnak v. számviteli fogalomnak, amely a könyvet vezető üzlettel vagy annak egyes vagyonalkatrészeivel állandó elszámolási viszonyban áll. Az egyes Sz.-k berendezésében megfelelő vonalzással különböztetik meg a Sz. lapjának balfelőli, u. n. tartozik és jobbfelőli követel oldalát. Az egyes tételek elkönyvelésénél a Sz.-kat megszemélyesítik s aztán valahányszor új vagyonrészeket biznak a Sz. elszámolására, mindannyiszor a tartozik-oldalra, valahányszor pedig az illető Sz. elszámolására bizott vagyonrészekből más Sz. elszámolása alá adják a vagyonrészeket, az illető Sz. követel-oldalára jegyzik fel az üzletesemény könyvviteli tételét. Az egyes Sz. általánosan szokásos hasábberendezése a következő: 1. dátumhasábok; 2. sorszám; 3. szöveghasáb; 4. hivatkozás hasábja; 5. árhasáb; 6. összeghasáb. Néha a sorszámnak és az árnak a hasábjait mellőzik, továbbá nem egyszer a szöveghasáb elé helyezik a hivatkozás hasábját. Az egyes üzletek összes Sz.-it tartalmazó könyvet főkönyvnek nevezik (l. o.). A Sz.-kra mindig másod sorban kerülnek az egyes tételek; először a naplóba, illetőleg a pénztárkönyvbe, sőt néha még ezeket megelőzőleg az előjegyzékbe iktatják azokat. Tartalmuk szerint megkülönböztetjük: a) a tőke-Sz.-kat, milyenek a tőke-Sz. s eredmény-Sz. (másként nyereség-veszteség-Sz.); b) az üzlet v. vállalat Sz.-it, milyenek az előmérleg- és zármérleg-Sz.-k (l. Mérlegszámla); c) a személy-Sz.-kat, amelyek az egyes üzletfelek tartozási és követelési viszonyait tüntetik fel; d) a vagyon-Sz.-kat, milyenek a pénztár-, áru-, küldemény-, elfogadvány-, értékpapiros stb. Sz.-k. A személy-Sz.-k egyik csoportját, a folyó-Sz.-kat (l. o.), a többiektől elkülönítve vezetik, és pedig nem a naplóból és pénztárból szerkesztik, hanem mint első feljegyzési könyvet a levelezésekből készítik. Egyes különös Sz.-k mgé a részvénytársaságnál a részvényesek, a részvénytőke, az osztalék, a tartalékok stb. Sz.-i; a szövetkezeteknél a befizetések, üzletrészek Sz.-i; alkalmi egyesüléseknél a feles, hármas, négyes sz.; bankári ügyleteknél az én Sz.-m a. m. Conto mio, az ő Sz.-ja a. m. Conto suo; társas cégeknél a mi Sz.-nk a. m. Conto nostro, az ú Sz.-juk a. m. Conto loro; bizományi ügyleteknél a megbizó Sz.-ja és a bizományos Sz.-ja stb. Minden Sz.-ban meg kell különböztetnünk a nyitó és záró tételeket. A nyitó tételeket az üzlet v. vállalat alapításakor, új üzleti időszak kezdetén szerkesztjük. Ily alakalmakkor három vagyontételt kell készíteni, és pedig: a mérleg-Sz. tartozik a tőke-Sz.-nak a tiszta vagyon átadásáért; az egyes aktiv Sz.-k tartoznak a mérleg-Sz.-nak a cslekvő vagyon átadásáért és a mérleg-Sz. tartozik a passziv Sz.-knak a szenvedő vagyon átvételéért. A záró tételeket minden üzleti időszak végén szokás szerkeszteni s meg kell közöttük különböztetni a három vagyontételt. Az aktiv vagyon átadásáért a mérleg-Sz. tartozik a cselekvő Sz.-knak; a passzivák átvételéért a szenvedő Sz.-k tartoznak a mérleg-Sz.-nak s a tiszta vagyon átadásáért a tőke-Sz. tartozik a mérleg-Sz.-nak. Az összes nyereségekkel a nyerő-Sz.-k tartoznak az eredmény-Sz.-nak; a veszteségekkel az eredmény-Sz. tartozik a vesztes-Sz.-knak s végre a tiszta nyereséggel az eredmény-Sz. tartozik a tőke-Sz.-nak, a tiszta veszteséggel pedig fordítva a tőke-Sz. az eredmény-Sz.-nak. A felsorolt Sz.-k közül az egyszerü könyvvitelben csupán a személyi Sz.-k fordulnak elő, ellenben a kettős könyvvitelben ugy azok, mint a dologi Sz.-k együtt szerepelnek.
Fakturának nevezik az olyan vásárlásról szóló Sz.-t, amelyet az eladó v. a bizományos az áruk szállításával egyidejüleg küld a vevőnek; e néven nevezik a nagykereskedőnek a kiskereskedőhöz küldött Sz.-ját is, amelyben az áruk elküldéséről értesíti vásárlóját.
A Sz.-nál igen fontos az u. n. Sz.-elismerés, mely a kötelemnek önálló jgoalapját teszi. Ha ugyanis a Sz. kiállítása abból a célból történik, hogy a már létező követelések és tartozások mennyisége kötelező módon megállapíttassék s a másik fél az ily célból kiállított Sz.-t elfogadja, akkor mind két fél részéről jogi hatással biró elismerés forog fenn. A Sz. kiállítója elismeri, hogy nagyobb vagy több követelése nincs, a másik fél elismeri, hogy ezzel a követeléssel tartozik. A Sz.-elismerés önálló jogalap; ami azt jelenti, hogy a követelés magára az elismerésre alapítható s nem szükséges többé visszamenni azokra az ügyletekre és jogcímekre, amelyekből a Sz. egyes tételei származtak; azok vitán kivül helyezvék s többé meg nem támadhatók. Az egyik fél csak a saldót követelheti, a másik csak a saldóval tartozik és pedig mindkettő azon az alapon, mert a Sz.-t elismerte. A törvény azonban világosan rendeli, hogy a Sz. elismerése a tévedés vagy család igazolhatását ki nem zárja. De a törvény e szavaiból következik az is, hogy az a fél, aki elismerése ellen arra hivatkozik, hogy tévedett, vagy hogy a másik fél őt megcsalta, ezt bizonyítani tartozik, ellenkező esetben az elismerés alapján felelős. A tévedés igazolhatása a Sz.-kiállítónál jelesül független attól, hogy ezt magának a Sz. kiállításánál a «S. E. et O.» (Salvo errore et omissione), «Irrthum vorbehalten» s más hasonló szokásos kifejezésekkel fentartotta-e vagy sem. Az ily fentartás sem nem szükséges, sem több jogot nem ad.
