Szamárköhögés
Szamárköhögés vagy szamárhurut (pertussis, tussis convulsiva), fertőző, nagy fokban ragályos betegség, melyet sajátszerü, csakis ezen bajnál előforduló köhögési rohamok jellegeznek. Okozója még ma is ismeretlen, valószinünek mondhatjuk azonban, hogy mikroba. A ragályozás valószinüleg szamárhurutban beteg egyén lehelete vagy köpete útján történik. A Sz. igazi gyermekbetegség, de azért felnőttek is megkaphatják, a betegség egyszeri kiállása csekély kivétellel az egész életre mentességet ád. Bár a Sz. szórványos előfordulását is észlelhetjük, rendszerint mégis járványok alakjában szokott fellépni. A Sz. és kanyaró járványok között sajátszerü összefüggést látunk, amennyiben a Sz. a kanyaróval együtt fordul elő vagy azt megelőzi, illetőleg követi. A betegség iránti fogékonyság meglehetősen elterjedt, de azért itt is észlelünk veleszületett immunitást. A járványt leginkább játszóhelyek, óvodák, iskolák stb. terjesztik. A Sz. minden stádiumában ragályos, valószinüleg legnagyobb a ragályképessége a betegség kezdetén. A lappangási időszak 8-10 napot tesz ki s tartama alatt kóros tüneteket nem észlelünk. A betegség rendszerint mérsékelt foku lázzal kezdődik, e mellett hurutos tünetek lépnek fel, különösen kötőhártyahurut, nátha, légcső- s enyhe hörghurut, szemkönnyezés, tüsszentés (mely néha különösen gyakori) s száraz, izgatott köhögéssel. A Sz. ezen kezdeti, hurutosnak nevezett időszakában a köhögés még nem mutat semmi jellegzetességet, a köhögés gyakori, kínzó, de már ilyenkor is éjjel rendszerint erősebb, mint nappal. Már ezen időszakokban is igen gyakran észlelhetni a szemhéjak vizenyős duzzanatát, mely ha jelen van, nagyon valószinüvé teszi a Sz. diagnózisát. Ezen duzzanat el is mulhatik és később újra megjelenik. Legkésőbben 10-14 nap mulva a köhögés a jellegzetes rohamok alakját ölti magára; ez a szak az u. n. ideges tádium s tartama váltakozó, rendszerint 4-6, néha azonban 8-10 hét is. Az ideges stádiumban a hurutos tünetek már visszafejlődtek, sőt rendszerint a tüdők vizsgálatánál kóros tüneteket nem észlelünk. A köhögés periodikus rohamokban lép fel; a rohamot a legtöbb gyermek jól tűri, utána csakhamar legjobb közérzettel ismét folytatja játékát, foglalkozását stb.; akárhány gyermek álmából köhögés alatt fel sem ébred. Az egyes rohamok maguk lehetnek enyhék s lehetnek igen súlyosak, könnyü esetekben számuk 10-20, súlyosabb esetekben 40-50 stb. 24 óra alatt. A Sz. felismerése könnyü, a kórismét legtöbbnyire a szülék maguk megejtették már, amikor orvoshoz fordulnak. Bár a Sz. ideges s végső szakában is még lázas mozgalmak előfordulhatnak, nagyobb s hosszabb ideig tartozó lázas mozgalmak rendszerint szövődményekre utalnak. Ezek közül pedig leggyakoriabbak a súlyos tüdőhurut (hajszálhörggyuladás) s a hurutos tüdőgyuladás. Ez a két baj az, melynél fogva a Sz. sok gyermekre végzetessé válik. Sok esetben pedig gümőkór (sajtos tüdőgyuladás, tüdővész stb.) fejlődhetik a Sz.-sel kapcsolatban. Lehetségesek egyéb komplikációk is, de ritkák vagy pedig esetlegesek. Igy nem éppen igen ritka, de annál súlyosabb komplikáció, ha a roham alatt hangrésgörcs (spasmus glottidis) lép fel, mert a gyermek ilyenkor tényleg meg is fulhat. Csecsemőknél a szamárhurut aránylag súlyosabban folyik le, mint nagyobb gyermekeknél. Nincsen olyan szerünk, mely direkte a betegség ellen hatna, áll ez a még mindig igen nagy elterjedtségnek örvendő kininről is, továbbá az antipirinről stb. Minthogy a Sz.-nél a köhögési rohamok létrehozásában ideges momentum is látszik közrehatni, az antinervinák (bróm stb.) már régebben vannak használatban, valamint általában a csillapító szerek (morfium kodein stb.) azok, melyek látszólag az állapoton enyhíteni képesek. Egyéb gyógyszerek s gyógyeljárások értéke még sokkal kétesebb. Fontos gyógyhatásu a friss jó levegő; légváltozás azonban a betegséget nem szünteti meg. Szamárhurutban szenvedő gyermek orovosi kezelésben részesítendő már csak azért is, hogy esetleges szövődmények idejekorán felismertessenek.
