Svájc (Schweiz, Suisse, Svizzera, l. a mellékelt térképet), szövetséges köztársaság (Bundesstaat) Közép-Európában, az É. sz. 45° 48' - 47° 48' és a K. h. 5° 57' és 10° 29' közt. Legészakibb pontja Ober-Bargen, a legdélibb San-Pedrinate, a legnyugatibb a Nant de Vosogne torkolata, a legkeletibb a Ciavalatsch-csúcs. Határa É-on Németország (395 1/2 km.), D-en Olaszország (639 km.), Ny-on Franciaország (458 1/2 km.), K-en Ausztria, (Tirol, Vorarlberg) s Liechtenstein hercegség (250 km.). Egész kerülete 1737 km., amiből 1303 természetes határ (a Bodeni-tó, a Rajna, Jura, a Genfi-tó és az Alpok D-i láncai) és csak 434 mesterséges. Területe 41,390 km°. S. felszine egészen hegyes; rajta csak a folyók vagy tavak mellett vannak kisebb lapályok. Legmagasabb része (a Mont-Blanctól eltekintve) az É. sz. 36° 20' és 46° 50' között terül el; ettől ÉNy-ra van a S.-i dombos vidék, amely ÉK-en a Bodeni-tónál és DNy-on a Genfinél végződik, ÉNy-on és É-on pedig a Jura-hegységhez támaszkodik. S. hegységeinek túlnyomó része a Közép-Alpokhoz tartozik; bennük három zónát különböztetünk meg: egy É-it, egy középsőt és egy D-it. Az É-i zóna tagjai: 1. a Berni-Alpok a Rhône és Aar között az Aletschhorn (4207 m.) és Finsteraarhorn (4275 m.) legmagasabb csúcsokkal, különösen É. felé kinyuló több mellékággal; 2. a Fribourgi-Alpok a Jamani-hágó és Aar köztöt a Vanil-Noir (2386 m.) legmagasabb csúcscsal; 3. az Emmenthali-Alpok a Thuni és Brienzi tavak, a Brünig-hágó, az Aar és a S.-i dombvidék közt a Rothhorn (2351 m.) és Pilatus (2222 m.) csócsokkal; 4. az Urii- és Engerbergi-Alpok, a Furka-hágó, a Reuss-völgy, a Vierwaldstädti-tó és Harsli közt a Dammastockkal (3633 m.); 5. a Glarusi-Alpok, amelyek a Szt.-Gotthardtól az Elő-Rajna és Rajna bal partján ÉK. felé húzódnak a Wallenstadti-tó, Linth-völgy és Klausen (1962 m.) közt a Tödivel (3623 m.); 6. a Schwyzi-Alpok a Linth, Schchen, Reuss, Vierwaldstdti-, Zig-, Zürichi-tó közt a Windgällével (2759 m.) és Rigivel (1800 m.); 7. a St.-Galleni- és Appenzelli-Alpok a Wallenstadti-tó, a Rajna és a Bodeni-tó között a Säntis-szel (2564 m.). A középső zóna tagjai: 1. a Wallisi- vagy Pennini-Alpok, a Rhône bal partján az Aostai-völgy, Po-síkság, Nagy-Szt.-Bernát-hágó, Dranse völgye, Lago Maggiore, Domo d'Ossola, Vedro-völgy és a simplon-briegi út között, 2720 km2 ter., 3419 m. átlagos magassággal, legalább 20 olyan csúcscsal (Matterhorn 4482., Dent Blanche 4364, Weisshorn 4512, Lykamm 4538, Monte Rosa 4638 m. stb.), amelyek a 4000 m.-t felülmulják és 140 glecserrel, amelyek legalább 971 km2 területet borítanak; ezen tisztán kristályos kőzetekből álló hegylánc Európa legtömegesebb hegysége, D. felé meredek lejtővel és É. felé kinyuló számos mellékággal; 2. a Lepontini-Alpok szintén kristályos kőzetekből, a Simplon, Val Vedro, Domo d'Ossola, Lago Maggiore, Ticino, Moesai-völgy, Bernardin-hágó, Felső-Rajna, Oberalp-hágó, Urseren-völgy, Furka és Rhône között 4856 km2 ter.; részei: a Szent-Gotthárd (l. o.), a Tessini-Alpok Monte-Cristallinával (2910 m.) és az Adula a Rheinwaldhornnal (3398 méter); 3. a Graubündeni-Alpok a Moesa- és Rajna-völgy között, össze-vissza kuszált ágakkal, amelyek közt megkülönböztetik a Surrettát (Pizzó Tambo 3276 méter), a Septim- és Juli-csoportot (Piz Platta 3386 m., Piz Err 3395 m.), a Bernina-tömeget (Piz Bernina 4052 m.), az Engadin-Alpok (Piz Kesch 3417 m.) és Rhätikon (Scesa Planc 2968 m.). Végre a D-i zóna, amelynek S.-ban az egyedüli ága a Luganói-Alpok a Como és Maggiore tavak közt a Monte-Carnoghe (2226 m.) legmagasabb csúcscsal. A S.-i dombos vidék (Mittelland) az Alpokat elválasztja a Jurától; ez hullámos síkság, amelyen egyes kisebb hegyláncok is emelkednek, milyenek a Genfi-tótól É-ra a Jurten (Pélerin 1216 m.), továbbá a Frienisberg (845 m.), Wistlachberg (634 m.), Lindenberg (900 m.). A Jura (l. o.) S. ÉNy-i határán vonul el.
Hidrográfia. S. folyói négy tenger vizkörnyékéhez tartoznak: a Rajna által az Északi-tengerhez, a Rhône által a Földközi-tengerhez, a Ticino által az Adriai-tengerhez és az Inn által a Feketetengerhez. A Rajna környéke a terület 70, a Rhôneé 16, a Ticinóé 10 és a Dunáé 4 %-át foglalja el. Miként az Alpok láncai, ugy a folyók völgyei is nagyobbára a Szt.-Gotthárdból ágaznak szét különféle irányba: a Rajna K., a Rhône Ny., a Reuss É. és a Ticino D. felé. A Rajna (l. o.) a Bodeni-tó elhagyása után veszi fel a legnagyobb S.-i mellékvizeket: a Thurt, Töss és Glatt mellékvizeivel, az Aaret a Limmat és Reuss-szal, végül Thielet (Zihlt). A Rhône S.-ban 233 km. hosszu és 263 glecser vizét veszi föl; mellékvizei közül a legnagyobb a Viege és Dranse és a Jura folyója a Doubs, amely a Saôneba folyik. A Ticino hossza S.-ban 70 km., mellékvizei a Breno és Moesa. A Po a Ticinón kivül S.-ból még a Poschiavinót és Mairát kapja. Az Inn hossza itt 87 km. S. legkiesebb része az, amely az Adige vizkörnyékéhez tartozik; csakis a Münster-völgy egy kis része az, amely a Rammbachot küldi az Etschbe. A folyók, a Rajnát (Stein-Schaffhausen) és a Broyet (Murten-Neuchateli-tó) kivéve, medrük meredeksége, gyors folyásuk és számos kavicspadjuk miatt nem hajózhatók; legfeljebb tutajok és csónakok járhatnak rajtuk. E helyett a köztársaság számos és kiterjedt tava (1343 km2) kényelmes vizi útul szolgál. ezek közül a nagyobbak: a Genfi (578 km2), a Bodeni-tó az Unterseevel (538), a Neuchateli, a Lago Maggiore, a Vierwaldstätti; kisebbek: a Brienzi, Thuni, Bieli, Murteni, Zugi, Wallenstadti, Zürichi és Luganói. Ezeken kívűl van még S.-nak 14 tava 1-20 km2 és 50, 10-100 ha.-nyi, végül kisebb vizmedencék összesen 3,7 km2 területtel. A kevés csatorna csak a folyók szabályozására és a mocsarak levezetésére szolgál; köztük a legjelentősebbek a Linth- és Aare-csatorna, és a Rhône meg Rajna kis szabályozó csatornái.
Az éghajlat a felszin változatosságához mérten nagyon különböző. A meteorologiai állomások száma több mint 80, köztük a szt.-gotthárdi 2100, a szt.-bernáti 2478 és a säntisi 2504 m. magasban van. A mérsékelt melegtől kezdve a hideg zónáig mindenféle fokozat megtalálható S.-ban; gyakran a legélesebb ellentétek kerülnek egymás szomszédságába. A legmelegebb vidékek az olasz S. alacsonyan fekvő részei (évi középhőmérséklet 11-13o), a Genfi-tó É-i partszegélye (évi hőmérséklet 10-10,5o). A dombos vidéken az évi középhőmérséklet 7-10o-ra sülyed alá és az Alpokban körülbelül 2000 m. magasban már csak 0o. A Jurában az éghajlat kissé zordabb, mint az Alpoknak ugyanazon magasságban fekvő részeiben. Az uralkodó szelek a DNy-i, a Föhn (l. o.) és a Bise (ÉK-i). Az évi csapadékmennyiség a dombos vidéken 0,8-1,1 m., de a hegyek közt több helyen 1,7 m. Az esős napok száma évenkint 130-160.
Növényzet és mezőgazdaság. S. flórája több mint 2400 speciest foglal magában; öt növényvidéket különböztetnek meg rajta: 1. a szőllővidék (600 m. magasságig); 2. gabonatermő vidék (900 m. magasságig); 3. az erdők vidéke (1800 m. magasságig); 4. a szubalpin (2400 m. magasságig) és 5. az alpi vidék (2400 m.-en felül). E határok természetesen nem abszolút értéküek; a helyi viszonyok sok helyen alterálják. Igy p. a Jurában a szőllő nem jut föl olyan magasra, mint az Alpokban. Ez utóbbiaknak némely völgyében a déli gyümölcsök: a füge-, mandula-, citormfa stb. a szabadban is díszlenek. A gabona és gyümölcsfák leginkább a dombos vidéken találhatók. Az egész területből 29,685 km2 termőföld; ebből esik szántóföldekre, kertre, rét és legelőre 21,291, erdőre 8065 és szőllőre 329 km2. Mivel rétnek és legelőnek mindig több és több területet foglalnak le, a kenyértermékek a szükségletnek alig felét fedezik; csakis Schaffhausen, Solothurn és Luzern, némely évben még Fribourg termel fölöslegeset. A fő gabonatermékek: bűza, kétszeres és a melegebb vidéken még kukorica, továbbá zab, rozs, amelyet Wallisban 2100 m. magasságig termelnek, árpa, burgonya, hüvelyesek, kender, len és dohány; különös gondozásban részesülnek még a takarmánynövények. A legjobb borokat szolgáltatják Wallis, Waadt és Neuchatel; K-i S.-ban Schaffhausen, Thurgau, Zürich egy része, végül a st.-galleni és graubündeni Rajna-völgy. A gyümölcstermelő kantonok: Thurgau, Zug, Luzern, Schwyz, Zürich; déligyümölcstermelők: Wallis, Waadt, Tessin és Genf D-i lejtői. S. mezőgazdasági termékeit évenkint 580.817,000 frankra teszik, amiből a gabonára esik 70, a szőllőre 45-58, a burgonyára 35, az ipari és takarmánynövényekre 20 és a gümölcsre 21 millió frank.
Az állattenyésztés a dombos vidéken a mezőgazdasággal karöltve jár, a magasabb vidékeken dominálóvá lesz. Az 1886-iki összeirás szerint volt: 98,333 ló, 1.211,713 szarvasmarha, 341,632 juh, 415,619 kecske és 394,451 sertés, összesen 17,936,880 font sterling értékben. 1895. importáltak 14,946 lovat, 896 öszvért és szamarat, 105,911 szarvasmarhát, 120,512 malacot, 105,131 juhot és 2933 kecskét. A lótenyésztés sokáig el volt hanyagolva és csak újabban fordítanak rá nagyobb gondot; legjobb S.-i lófajok: az erlenbachi, feibergi (Bern) és az einsiedelni (Schwyz); a legjobb öszvérei Wallisnak vannak. A szarvasmarhákból, eltekintve a hazánkból, Dél-Németországból stb. behozott vágómarháktól, két fajtát nevelnek: Ny-on és D-en a angy és tarka fajtát (simmenthali vagy fribourgi), K-en és középen pedig a kisebb szürke v. barna fajt (a schwyzit), amelyet különösen jó tejelése miatt kedvelnek. A dombos vidéken mindkét faj vegyesen fordul elő. Sertést mindenütt, de különösen Bernben (97,295 db.) és Waadtban (48,453), kecskét főképen Bernben (88,703), Tessinben (65,179) és Graubündenben (48,223), juhot (81,369) szintén Graubündenben, továbbá Bernben (74,562) és Wallisban (59,344) tartanak. Bár az állattenyésztés nagyon virágzó, a bevitel élő állatokban mégis nagyobb, mint az export. A szarvasmarhatartásnak fő célja a tejtermelés, amelyet vaj- és főképen sajtkészítésre használnak; ezek S. legfontosabb kiviteli cikkei. A legértékesebb sajtnemek: az emmenthali, a saaneni, gruyerei (gróji), urserni és cristallinai sajt. A kondenzált tej- és tejcukorkészítés is mindinkább nagyobb jelentőségre tesz szert. A házi szárnyasok, valamitn a méhek tenyésztése (207,384 méhkas) nem elégíti ki a szükségletet. A selyemhernyótenyésztés csakis Tessin D-i részében jelentős. Az erdőtermékek évi értékét 40 millió frankra becsülik. A vadászat nem jelentékeny; a ragadozó emlősök közü la rókát mindenütt, a farkast gyéren a Jurában és medvét az Engadinban találhatni. A halakban való gazdagsága nagyon csökkent és csak újabban mesterséges tenyésztés által emelkedik. 1895-ben 114 mesterséges haltenyésztő volt. A bányászat sem játszik fontos szerepet S. közgazdaságában. Homokkövet kitünő minőségben szolgáltat a dombos vidék, mészkövet (solothurni márványt) és gipszet a Jura, palát Glarus, St.-Gallen és Bern, márványt az Alpok több helyen (a Splügen mellett, Wallenstadt St.-Gallenben, St.-Triphon Waadtban, Saillon Wallisban stb.), aszbesztet és scopenlint Graubünden. A fémek közül vasércek csak Delemontnál (Berni Jura) bányásznak (évenkint mintegy 7000 t.). A wallisi antracitbányák 4000, barnaszénbányák pedig alig 3000 tonnát szolgáltatnak. A val de traversi (Neuchatel) aszfaltbányákból 7000 t.-t bányásznak évenkint; sót főznek Bex (Waadt), Rheinfelden, Ryburg, Kaiseraugst (Aargau) és Schweizerhalle (Basel) nevű helységekben, évenkkint összesen mintegy 40,000 t. sót. az ásványvizforrások számosak; legismertebb hideg kénes források: Gurnigel, Lenk, Heustrich, Schwefelberg, Alvanen, La Prese, Yverdon; meleg források: Baden, Schinznach, Lavey; nátrontartalmuak: Tarasp, Schuls, Fideris, St.-Moriz; Bromtartalmuak: jód- és Wildegg és Saxon; neutrális therma: Pfäfers.
A lakosok és az ipar. A lakosság csak lassan szaporodik. 1850-ban volt 2.390,116, 1860-ban 2.510.494, 1870-ben 2.655,001, 1880-ban 2.831,787 1888-ban 2.917,754 és az 1894-iki becslés szerint 2.986,848. Az egyes kantonok közt a lakosság a következőképen oszlott meg: 
L. táblázat.
Az idegenek száma 1888. volt 229,650, akik közt 112,342 német birodalmi, 53,627 francia-, 41,881 olasz-, 2577 angol-, 1354 oroszországi és 13,737 osztrák és magyar.
A népmozgalmat az utóbbi 3 évben a következő táblázat mutatja:
A kivándorlók 1894. legtöbben voltak Bern (918), Zürich (413), Tessin (339) és St. Gallen (283) kantonokból. Az ipar, bár S. szénhiányban szenved, a természet által nyujtott jelentékeny vizi erőnél fogva, aránylag magas fokon áll. A jelentékenyebb iparágak: a pamutipar 2050 teeleppel és 88,988 munkással (ezek közül 1771 gyárban 54,158 van elfoglalva), a selyemfonás és szövés 350 teleppel és 60,704 munkással (227 gyár 27,819 munkással), az óraipar (zenélő dobozok nélkül) 44,147 munkással, a szalma- és lószőrfonás és szövés, a vasöntés és gépgyártás 14,888 munkással, végül a vaj- és sajtkészítés; kevésbé jelentékenyek a dohány- (6415 munkás), cipőgyártás (27,393 munkás), kender- és lenárukészítés (6626), gyapjufonás és szövés (3520), papiros- és faanyag- (2744), norinbergi áru- (1852), hangszer- (2079) és gummiárukészítés (6341), fafaragás (1730), festékipar (976) és csokoládégyártás (13 gyár 528 munkással). A sörgyárak (318) 1893-ban 1.521,806 hl. sört, a szeszgyárak pedig 2347 t. égetett bort és 2345 t. pálinkát készítettek.
Kereskedelem. S. kereskedelme jelentékeny. Az összes behozatalnak 40 %-a nyers termékre, 30 %-a élelmi szerekre terjed ki; a kivitel 75 % ipari termék, 12-13 % nyers termék vagy élelmi szer. A külföldi forgalom az utóbbi időkben emelkedést mutat. Kitett frankokban:
| a bevitel: | 872.400,629 | 880.845,540 | 980.116,675 |
| a kivitel: | 695.146,799 | 673.004,524 | 704.428,088 |
A külforgalom fő cikkei voltak 1895-ben:
| | | | | Bevitel értéke | Kivitel frankokban |
| Pamut és pamutáruk | | | 63.885,455 | | 129.972,974 |
| Selyem és selyemáruk | | 137.828,980 | | 207.148,366 |
| Gyapju és gyapjuáruk | | 52.224,410 | | 14.927,365 |
| Egyéb szövetek | | | 11.620,508 | | 2.292,394 |
| Hasznos fémek | | | 58.616,105 | | 8.245,814 |
| Ásványi anyagok | | | 59.576,206 | | 2.798,313 |
| Állatok | | | | 66.296,964 | | 14.405,219 |
| Állati termékek | | | 8.636,257 | | 9.538,751 |
| Bőr és cipők | | | | 22.155,127 | | 7.100,395 |
| Élelmi és élvezeti cikkek | | 233.786,197 | | 78.047,607 |
| Kémiai cikkek és gyógyszerek | 21.340,693 | | 6.761,565 |
| Harangok és órák | | | 1.885,427 | | 89.968,330 |
| Gépek és kocsik | | | 23.598,882 | | 26.147,956 |
| Olajok és zsíradékok | | | 8.890,003 | | 310,283 |
| Mezőgazdasági termékek | | 4.098,738 | | 310,140 |
| Irodalmi művészeti termékek | 14.465,546 | | 6.958,758 |
| Papiros | | | | 5.674,458 | | 2.348,931 |
| Üveg- és agyagiparcikkek | | 9.551,312 | | 722,662 |
| Ruházati cikkek | | | 21.633,678 | | 10.253,993 |
| Festékek | | | | 7.706,935 | | 15.384,734 |
| Különbözők | | | | 15.621,952 | | 12.934,271 |
| Áruk összesen | | | 881.071,717 | | 653.148,573 |
| Nemes fémek nyers álapotban | 34.780,699 | | 10.211,602 |
| Nemes fémek vert állapotban | 64.264,259 | | 41.067,913 |
| Összesen | | | | 980.116,675 | | 704.428,088 |
Búzából a behozatal értéke volt 61.318,789, a lisztból 6.795,834 frank, míg a kivitt sajt értéke kitett 37.696,359, a kondenzált tejé pedig 18.500,924 frankot. A külkereskedelem ugyanezen évben a különböző országok közt a következőképen oszlott meg (az értékek frankokban vannak kifejezve).
| | | | Behozatal honnan? | Kivitel hová? |
| Németország | | | 273.891,065 | | 164.411,253 |
| Franciaország | | | 138.459,298 | | 74.524,453 |
| Olaszország | | | 157.555,478 | | 39.209,544 |
| Osztrák-magyar monárkia | 67.816,050 | | 39.225,234 |
| Nagy-Britannia | | 47.371,937 | | 130.016,126 |
| Belgium | | | 23.965,377 | | 10.958,378 |
| Oroszország | | | 61.783,982 | | 21.865,887 |
| Hollandia | | | 3.621,247 | | 3.999,422 |
| Európa többi része | | 22.853,141 | | 31.506,456 |
| Egész Európa | | | 797.317,575 | | 515.716,753 |
| Afrika | | | | 15.463,369 | | 5.217,439 |
| Ázsia | | | | 35.596,802 | | 23.814,629 |
| Amerika | | | 62.510,513 | | 113.383,840 |
| Ausztrália | | | 4.964,157 | | 1.899,764 |
| Nincs megállapítva | | ----- | | | 3.327,750 |
| Összesen | | | 915.852,416 | | 663.360,175 |
Magyarország behozatala (1894) S.-ból volt 1.362,000 frt, a kivitel pedig oda 7.099,000 frt.
A legfontosabb kereskedelmi helyek: Basel, Genf és St. Gallen. A belső forgalom szolgálatában állanak a Rajna és Broye egy részén, továbbá a 20 km2 területü tavakon a vizi utak, a magas hegyek közt az országutak, aminők átvezetnek a Simplon, Pillon, Bruchberg, Brünig, Furka, Szt.-Gotthard, Klausen, Oberalp, Lukmanier, Lenzerheide, Luziensteig, Bernhardin, Splügen, Julier, Albula, Flüela, Ofenberg, Bernina, Maloja hágókon és 894 óta a Grimselen. A vasutak hossza 1896-ban volt 2304 angol mérföld. A ostahivatalok száma 1895-ben 1497, míg az állam itelegráfvonalak hossza 4441, a dtóhossza pedig 12,502 angol mérföld; a privát telegráfvonalak hossza 963, dróthossza 6958 mérföld.
Alkotmány és közigazgatás. A bécsi kongresszuson semlegesnek nyilvánított, épségében 3 kantonnal szaporított szövetséges köztársaság területi épségéért ugyanakkor Ausztria, Nagy-Britannia, Portugália, Porosz- és Oroszország vállalt kezességet. Az idő óta Basel kanton ketté vált, a köztársaság 1848-ban megkapta Poroszországtól Nheuenburgot (Neuchatel) ugyanazon évben megváltoztatta alkotmányát, amely még 1874. szenvedett módosítást. ezen alkotmány szerint S. 22 kantonból áll, amelyek közül 3 ismét 2-2 részre oszlik; a 19 egész és 6 fél kanton szuverén és egymással felbonthatatlan szövetségben áll. Egyedül az ezen szövetséget képviselő hatalom tárgyalhat a külföldi hatalmakkal, köthetbékét, szerződéseket, szövetségeket a külföldi hatalmakkal és üzenhet háborut; szervezehti a hadsereget és rendelkezhetik vele; az ő hatáskörébe tartozik továbbá a vasutak ügye, a pénzverés, a mértékek és súlyok megállapítása, a vámok megszabása, a posta és táviró ügye, a puskaporkészíttetés; Zürichen a politechnikumot vagy valamely más szövetségi egyetemet segélyez. Egyszersmind neki kötelessége a polgárok jogai fölött őrködni; őrködni arra, hogy megmaradjon a törvény előtti egyenlőség, a lelkiismereti szabadság, a forgalom, ipar, sajtó stb. szabadsága. Az alkotmány csak akkor módosítható, ha a választók többsége és legalább 12 kanton a módosítást elfogadja.
A Szövetségi hatóságok a következők: 1. a törvényhozó hatalom; ez a két házból álló parlamentáris szövetséggyülés feloszlik rendi tancásra és nemzeti tanácsra; az előbbi 42 tagból áll; ezeket a kantonok (egész kanton kettőt, fél kanton eget) választják; a választás módja és tartama tisztán az illető kantontól függ. A nemzeti tanács 147 három évre válssztott tagból áll; választó minden 21 éves S.-i polgár; minden 20,000 lakosra jut egy képviselő. (Az 1883-iki cenzus szerint Bern választ 27, Zürich 17, Waadt 12, Aargau 10, St. Gallen 11, Luzern 7, Tessin 6, Fribourg 6, Basel 7, Graubünden, Vallis, Thurgau, Neuchatel és Genf 5-5, Solothurn és Appenzell 4-4, Unterwalden, Glarus és Chaffhausen 2-2, Schwyz 3, Uri és Zug 1-1 tagot.) A szövetséggyülsé évenkint legalább egyszer 2-4 hétig, azonkivül a szükség szerint többször is ülésezik; határozatai, ha végrehajtásuk nem sürgős, valamint ez ülésein elfogadott törvényjavaslatok a népnek jóváhagyás végett előterjesztendők (ad referendum adandó), ha 30,000 választó vagy 8 kanton kivánja; ha pedig 50,000 S.-i polgár névaláirásával ellátott kivánságot terjeszt elő, e kívánság előleges tanácskozás után szintén a nép elé terjesztendő, amikor is az szótöbbséggel vagy elfogadja vagy elveti; ez a népnek törvénykezdeményező joga. Ha kegyelmi kérvények, szövetségi tanácsosok, birák v. hadvezér-választás kerülnek napirendre, mindkét tanács együttesen ülést tart. 2. Végrehajtó hatalom (szövetségtanács); ez 7 tagból áll, kiket a parlament mindkét háza együttes ülésben 3 évre választ meg. A szövetségtanács élén áll egy elnök és egy alelnök, kiket egy évre választanak; ezek egy év leforgása után újra meg nem választhatók. Minden fontosabb határozatot a tanács tagjainak ülésén hoznak. 3. A birói hatalom. Az igazságszolgáltatás hatalma, amennyiben szövetségi ügyről an szó, a 14 tagból álló szövetségi törvényszék kezében van letéve; e törvényszék tagjait 6 évre a szövetséggyülés választja. A kantonok közt, a kantonok és szövetség közt előforduló összeütközéseknek, egyeseknek a kantonok elleni panaszos ügyeiben stb. hoz ítéletet. Míg a tövényhozó és végrehajtó htalom székhelye Bern, a biróságé Lausanne. A szövetségi kormány budgetje az utóbbi években jövedelmi fölösleget mutat. A bevétel és kiadás volt frankokban:
Az 1896-iki előirányzat szerint a jövedelem 78,8, a kiadás 79,5 millió frankra volt becsülve. A részeltesebb költségvetés 1897-re:
| Befektetett tőke után | | 1.830,520 |
| Az együttes közigazgatásból | 51,000 |
| A politikai adminsztráció után | 24,000 |
| Az igazságügyi " " | | 315,300 |
K i a d á s
| Kölcsönkamatok és törlesztés | 4.278,970 |
| Az együttes közigazgatás | 1.114,500 |
| A politikai adminisztráció | 581,300 |
A nyilvános államadósság 1896 január 1-én 83.889,439 frankra rugott és nagyobbára 3 1/2 %-os volt. A katonakötelezettség általános. L. Svájci hadsereg.
Szellemi műveltség. Az iskolázás köteles és ingyenes; bár a territoriális viszonyok miatt sok helyen nagyon meg an nehezítve, a népsműveltség nagyon elterjedt. Az iskolák aminisztrációja nincs centralizálva; az iskolákról a katnonok maguk gondoskodnak. Az 1894-iki újoncok közül csak 0,56 % nem tudott olvasni és 1,63 % nem tudott irni. Az 1893-iki iskolai statisztika a következő számokat mutatja:
| Gyermekkertek | 679 | 816 | 29,432 |
| Népiskolák | 8,391 | 9,478 | 469,820 |
| Ismétlő-iskolák | 485 | 1,465 | 31,871 |
| Szak- és ipariskolák | 174 | ? | 7,049 |
A felsőbb oktatás szolgálatában 5 egyetem és a szövetség által fentartott zürichi politechnikum áll. Az 5 egyetem és 2 akadémiára vonatkozó 1895-iki adatok a következők:
| A város | A teologia | A jogi | Az orvosi | A filozofiai | A docensek |
| neve | | fakultás hallgatói | | | száma |
Svájc
A művészetek pártolására a szövetség évenkint 100,000 frankot fordít. A legtöbb nagy városnak megvan a maga művészeti muzeuma. Minden második évben rendeznek Bernben műkiállítást, amelyen az állam 50,000 franknyi bevásárlsát tesz. Zeneegyesülete majdnem minden jelentékenyebb helységnek van. A tudományok közül különösen a matematikát és természettudományokat műveik. Területéhez mérten S.-nak igen sok az újságja. 1893-ban 812-féle folyóirat, újság, hirdető lap stb. jelent meg; ezek közül 237 francia, 23 olasz, 3 román, a többi - ötnek kivételével - német nyelven jelent meg. A jótékonysági intézetek közül a jelentékenyebbek: árva- és szegényházat (168), hülyék intézetei (8), vakok intézetei (5), sikertnémaiskolák (15), menedékházak és kényszer-nevelőintézetek (33), számos különféle kórház, szanatorium stb. - S. címerét l. Címerek.
Története. S. völgyeiben már a történelem előtti időkben is találunk lakókra, mint ezt a S.-i tavakban talált cölöpépítmények tanusítják. A történeti idő derengésekor a helvéták (l. o.) lakták (Helvetia), kiknek egyik új hazát kereső törzsét Julius Caesar Kr. e. 58. Bibractenál (Galliában) legyőzte és visszaszalasztotta. Augustus császár hadvezérei egész S.-ot meghódították és Rhaetia néven római tartománynyá tették. A középkor elején alemannok és burgundok nyomultak be S.-ba, ezeket pedig a frankok igázták le (496-536 között), míg a longobardok kezébe került déli S. csak 774 óta volt a frankoké. A frankok idején a sokat szenvedett ország felépült sebeiből és keresztény hitre tért. A karolingi birodalom bukása után az ország egyik fele Németországhoz került (az alemann hercegséghez), másik fele Burgundhoz. Utóbbi részt csak II. Konrád császár csatolta vissza Németországhoz (1032). Ezen év óta S. nagyjában Németország sorsában osztozkodott, nem egészen a középkor végéig. 1097-1218. a zähringeni hercegek fenhatósága alatt állott, 1218 óta pedig a nagyobb világi és papi fejedelmek ragadták magukhoz a hatalmat, kik a kisebb szabadokat elnyomták és csak néhány közvetlen birodalmi város tudta megóvni függetlenségét.
A XIII. századdal új éra köszöntött be S.-ban. Nyugat-S., igy Waadt és Wallis a szavójai ház fenhatósága alá került; Közép- és Kelet-S.-ban pedig (a Lenzburg és Kyburgi grófok kihalta után) a Habsburg grófok emelkedtek befolyásra, kik még a szabadokat és a birodalmi közvetlen városokat is szerették volna fenhatóságuk alá hajtani. Zürich és Bern azonban bátran ellentállottak a Habsburgoknak; példáukat követték Uri, Schwyz és Unterwalden (a három őskanton) szabadságszerető lakosai, akik régi, II. Frigyes császár által elismert kiváltságaik védelmezésére 1291-ben egymással örök szövetséget kötöttek. A legenda e szövetség keletkezését Gessler H., a Habsburgok vogtja ellen szegülő hős Tell Vilmos (l. o.) és vitéz társainak nevéhez fűzi és sok szép legendával és mondával kiséri a S.-i köztársaság keletkezését. Anyi azonban tény, hogy Habsburg Rudolf fia I. Albrecht, atyja nyomain haladva, nem ismerte el három őskanton kiváltságos állását és a szabadságszerető pórnép leigázására tett készületet. Váratlan halála (1308) kedvező fordulatot jelez a S.-iakra nézve; Albrecht utóda VII. Henrik és több utóda a S.-iak szabadságát elismerte. A habsburg-család mindazonáltal most sem tette le a fegyvert, miből Ausztria (illetőelg Németország) és S. közt 200 évig tartó harc fejlődött, melynek az lett az eredménye, hogy a Habsburg-család S. földjén fekvő birtokait elvesztette és hogy S. a német birodalomtól elszakadt. Miután a S.-iak Harcias Lipót osztrák herceget és fényes lovaghadát Moorgarten nevű ingoványban felkoncolták (1315), megújították Brunnenben 1291-iki szövetségüket. Bern, Zürich, Blarus ugyan önerejéből is győzött le kisebb osztrák csapatokat; 1353. azonban Luzern, Zürich, Glarus, Zug és Bern is beállottak a szövetségbe és közös erővel folytatták a szabadságharcot. (Ez az u. n. nyolc régi kanton szövetsége.) A szövetség a sempachi (1386) és näfelsi (1388) fényes győzelem után kedvező békét kötött, melynek következménye volt, hogy Appenzell is felvétetett a szövetségbe, sőt 1415. Aargaut is elszakították a S.-iak Ausztriától.
1436. kitört Zürich és Schwyz között az u. n. zürichi háboru. A szövetség Schwyz pártján volt s a zürichieket támogató német és francia segélyhadakat legyőzve, arra kényszerítette Zürichet, hogy az osztrák szövetségről lemondjon s az «örök szövetséget» megújítsa (1450). S. a kivívott fényes eredmények után nem pihent, hanem tovább forgatta győzedelmes fegyverét. Mikor a pápa Zsigmond tiroli herceget egyházi átokkal sujtotta, S. támadólag lépett fel ellene és csaknem az egész ausztriai Thurgaut elfoglalta. A waldshuti békében kénytelen volt Zsigmond 10,000 frt hadi költség fejében Schwarzwaldot s Waldshutot a S.-aiknak elzálogosítani. De midőn a burgundi Merész Károly (Zsigmond hitelezője) kezdé a Zsigmond által neki elzálogosított S.-iakat elnyomni, a S.-iak 1474-ben megkötötték az örök szövetséget s most Zsigmond zaklatására Merész Károlynak üzentek háborut, ki ellen Lotaiával, sőt Hunyadi Mátyás királylyal is szövetkeztek. Elvégül Károly lovaghadát Granson, Murten és Nancynál (1477) teljesen megsemmisítették. Az «örök békét» utódával Miksával kötötte meg S. (1478).
E háboruk után hatalmasan felgazdagodtak a kis S. lakói. Egyrészt mert a brugundi háborukban temérdek zsákmányt szereztek, másrészt mert a harcedzett, vitéz katonákat szivesen fogadta bármely ország drága pénzen zsoldjába. A gazdagodással nyomon járt a művelődés emelkedése, de - mint fénynyel az árnyék - az erkölcsi hanyatlás is. A zsoldos had s igy a nép is elvadult, s a belső béke fölbomlott. A vidék féltékeny volt a városokra, melyek a zsákmány legnagyobb részét magukhoz ragadták, határaikat mindjobban kiterjesztették s a szövetség vezetését is csaknem teljesen magukhoz vonták. Az élessé vált ellentéteknek hosszas tanácskozás után a stanci egyesség vetett véget (1481), mely a legfontosabb őre a régi S. szabadságának és amely pontosan meghatározza a hadi zsákmány felosztásának módját a lakosság arányában.
Alig csillapodtak le a belső villongások, midőn kivülről fenyegette új veszedelem S. szabadságát. A német Habsburg császárok nem tettek le a remnyről, hogy S.-ot birodalmukhoz csatolják s I. Miksa elérkezettnek látta az időt terve emgvalósításához. Kisérlete kudarccal végződött. A fegyelmezetlen német sereg, melyet a pártoskodás még jobban gyengített, nem volt képes a harcias s szabadságát féltékenyen őrző S.-i seregnek ellenállni s kettős vereség után, 1499 szept. 22. Miksa megkötötta a baseli békét, melyben a szövetség függetlenségét elismerte. Ezzel a szerződéssel megszünt S. a német birodalomnak része lenni. Fribourg, Solothurn már 1481., Basel és Schaffhausen 1501., Appenzell pedig 1513. lépett a szövetségbe, mely ezóta 1798-ig 13 kantonból és 11 u. n. «Zugewandte Orte»-ből állott, melyeknek u. n. «alárendelt vidékeik» voltak. Ezek az alárendelt vidékek, mint közös virtok tették tulajdonképen S.-ot egy egészszé; ezek voltak az összekötő kapocs, melyek a szövetséget még reformáció idejében felmerült pártoskodás idejében is összetartották.
A következő korszakot a reformáció által felidézett polgárháboru tölti ki. Lutherrel egy időben lépett fel Zwingli (l. o.) Zürichben, ki nem csak egyházi, hanem politikai tekintetben is reformálni akart. Különösen hevesen kelt ki az ellen, hgoy a S.-iak idegen fejedelmek szolgálatába szegődtek. Tanai leginkább az északi kantonokban terjedtek el, míg a régi kantonok kat. családjai, kik befolyásukat és jövedelmüket féltették, haddal támadták meg Zsingli hiveit. A Kappel mellett vívott ütközet szerencsétlen kimenetelü volt a reformátusokra nézve (1531), Zwingli maga is elesett s hivei kénytelenek voltak a második kappeli békében a Konstanzzal kötött szövetséget felbontani. A másik reformátor, Kálvin (l. o.) nagyobb szerencsével működött. Genfben lépett fel s e városnak alkotmányt adott és a református hit s világ központjává teette. Baselben Oecolampadius hirdette az evangeliumot, Bernben Haller. A katolikusok mindent elkövettek, hogy a reformáció terjedését megakadályozzák. Jezsuitákat hivtak be, külön szövetséget kötöttek, melynek tagjait arra kötelezték, hogy ha a szükség ugy kivánja, fegyverrel is megvédik kitöket. Hogy a polgárháboru újabban ki nem tört, Franciaországnak tulajdonítható, kinek érdekében volt békét fentartani, hogy továbbra is zsoldosokat toborozhasson a S.-i kantonokban. A 30 éves háboruban S. semleges maradt, mind a mellett Graubünden és Veltlin szinhelye volt a francia és császári fegyverek mérkőzésének. A vesztfáliai békében a svédek és franciák támogatásával keresztülvitték, hogy az összes európai hatalmak a S.-i köztársaság függetlenségét és semlegességét örök időkre elismerték (1648).
A vesztfáliai béke és francia forradalom közti idő (1648-1789) S. újabb felvirágzásának ideje. Igaz ugyan, hogy a hódítás útján szerzett vidékek lakói és a városokban lakó alsó néposztályok ismételten felkeléseket rendeztek az uralkodó oligárka családok ellen; de ez utóbbiak mindannyiszor leverték az elégületlen elemeket. Más bajok a vallási viszályból fakadtak, nemkülönben a laza szervezetből, mely a 13 kantont egymáshoz fűzte. Belső ügyeit minden kanton önállóan intézte el, közös határozatokat hosszu ideig alig hoztak. A központi hatalom nem tudott lábra kapni, ami a közös honvédelemre is bénító hatással volt. Háboru esetén Zürich és Bern kezében nyugodott a fő vezénylet. Mind a mellett az ipar és kereskedelem nagyon kifejlődött s a nyers hegyi lakókból ildomos kereskedő s iparos nép lett. A selyem-, szövő-, óraipar sehol sem érte el a virágzás oly magas fokát, mint a kis S.-ban. A szellemi élet tekintetében is nagy haladás történt. Irói és művészei európai hirre emelkedtek és a szellemi éelt fénye minegy eltakarta S. politikai tekintélyének aláhanyatlását.
A francia forradalommal szemben a kantonok kormnyférfiai mindenképen iparkodtak semlegességüket fentartani, de Franciaországnak sehogy sem tetszett S. magatartása s felhasználta az első alkalmat, hogy az országot Franciaországtól függő köztársasággá tegye. 1789 márc. 5. a franciák holmi ürügy alatt meglepték és kifosztották Bern városát és azután új alkotmányt hirdettek ki, mely szerint S. helvét köztársasággá alakult át. Élén öt tagu direktorium állott, az egyes kantonokban hol kisebb, hol nagyobb tanács lépett életbe s az országot 18 kantonra osztották, melyhez 1799. mint 19-ik Graubünden járult. Genfet, Bielt, a baseli püspökséget, Veltlint és Mühlhausent a győzők Franciaországhoz avagy a cisalpinai köztársasághoz csatolták. A régi államrendszer hivei ellentállottak ugyan az új rendnek és fegyverrel védekeztek, de a franciák elnyomták a felkelést. Az osztrákok (Károly főherceg) és az oroszok (Szuvorov) megjelenése sem hozta a várva várt felszabadulást és a Reding által tervezett és vezetett 1802-iki felkelés megbuktatta ugyan a gyülöletes direktóriumot, de azután Napoleon konzul vakaratával találta magát szemben. Napoleon Párisba rendelte a kantonok követeit, akiket azután 1803 febr. a mediatizálási akta elfogadására kényszerített. Ezen akta értelmbéen S. 19 kantonból álló szövetséges állammá alakult át. A kiváltságos családok előnyeinek vége lett, a közös gyülésbe minden népesebb kanton két képviselőt, a többi egyet küldött. A gyülésen a landammann elnökölt. A S.-ak arra is kötelezték mgukat, hogy Napoleont háboruiban 16,000 katonával segíteni fogják. A franciák Wallist elkülönítették S.-tól (később saját országukba kebelezték). A külháboru veszélye ily módon ugyan elmult, de a belső viszály a régi és új rendszer között nem szünt meg.
Midőn napoleon szerencsecsillaga letünt, a régi rendszer hivei azonnal megmozdultak és a franciákat és a hozzájuk szító pártot több kantonból elűzték, azonfelül kiváltságaikat is visszakövetelték. Hosszabb tanácskozás után az 1814 jan. 9-iki nagygyülés kimondotta elvül, hogy minden kanton régi területét visszakapja és a régi viszonyok helyreállíttassanak. A szövetséges hatalmak is elfogadták ezt a határozatot és a bécsi kongresszus 1813 dec. 29. és 1815 nov. 20. S.-ot újra semleges államszövetségnek ismerte el. A Franciaország által megszállott kantonok és vidékek visszakerültek. Az 1815 aug. 7. elfogadott és szentesített szövetségi szervezet értelmében S. ezentúl 22 kantonból állott. Valamivel később (1817) S. belépett a szent szövetségbe, sőt Metternich felszólításának engedve, a sajtószabadságot és menedékjogot is korlátozta. Ezen engedmények elégületlenséget keltettek és a demokrata párt a régi patricius-családok befolyása ellen élénken kikelt. A 30-as évek kettős harcot hoztak: az arisztokácia és emokrácia küzedelmét és a centralizmus és federalizmus harcát. Az értelmesebbek érezték a központi hatalom erősbítésének szükségességét, a federalisták ellenben ezt tagadták. Ez az ellentét sok viszályt, sőt polgárháborut is termett. A konzervativ katolikus párt mitsem akart hallani az alkotmány centrakisztikus reformjáról és midőn a politikai válsághoz meg vallási mozgalom is járult, mely a jezsuiták ellen irányult: több kanton, köztük Luzern, Fribourg, Zug, Wallis és a három őskanton külön szövetséget (Sonderbund) kötött egymással. A zövetségi tanács azonban hazaellenesnek deklarálta ezt a Sonderbundot és kimondotta annak felosztlatását (1847 jul. 20.) De a sonderbund tagjai nem engedtek és igy a fegyvernek kellett dönteni. Dufour tábornok a szövetségi csapatok élén több ütközetben széjjelverte a Sonderbund csapatait. Ausztria (Metternich), Poroszország és Franciaország (Guizot) ugyan még utólag is pártját fogták a levert frondeuröknek, de az 1848-iki szabadságharc kitörése saját bajos ügyeikre fordítá e hatalmak figyelmét. A S.-i szövetségi tanács az alkotmányt az északamerikai Egyesült-Államok alkotmányának mintájára módosította és az államszövetséget szövetséges állammá változtatta át. A törvényhozást a kantonok képviselőiből alakult szövetséggylés gyakorolta, a végrehajtó hatalmat az állandó hét tagu szövetséges tanács, melynek élén a szövetségi elnök állott. Ezt az új alkotmányt valamennyi kanton elfogadta.
Az 1848-49-iki szabadságharcok lezajlása után sok ezer politikai üldözött (köztük sok magyar is) S.-ba menekült, ami Napoleon francia elnöknek, az osztrák és porosz kormánynak szemet szúrt. A diplomáciai jegyzékváltsát nem követte azonban hadüzenet. 1856. a Neuchatelre emelt igényeiről lemondott (1857). Ezentúl S.-nak nem volt több összeütközése az európai monárkiákkal. Az 1859-iki olasz háboru kitörésekor S. semlegesnek nyilvánítá déli határát. Szavója bekeblezése Franciaországba ugyan kellemetlenül éritnette a S.-iakat, de természetesen meg nem akadályozhatta ezt az annexiót. Az 1866-iki olasz háboru kitörése után újra hangoztatta a semlegességet, de másrészt a poroszok diadalainak hire arra birta S.-ot, hogy a hadsereget gyútűpuskákkal felfegyverezze. Az 1860-70-es években egyébiránt az ipar és kereskedelem nagyban felvirágzott. Ez években a vasúthálózatot is kiépítették és e téren különösen a Szent-Gotthardon (l. o.) át vezető nemzetközi vasúti összeköttetés érdemel felemlítést. Az idegenek forgalma pedig évről évre nagyobbodott. A 60-as évek vége felé országgszerte sürgették a szövetségi alkotmány revizióját és végre a szövetségi tanács is kimondotta annak szükségességét (1869 dec. 21.). De mielőtt még az alkotmány reviziójához fogtak, kitört a német-francia háboru, melynek folyamán S. semleges állásának védelmezésére Herzog tábornok parancsnoksága alatt tetemes megfigyelő hadtestet mozgósított. Ez az 1871 elején S. nyugati határát átlépő francia csapatokat (összesen 85,000-et) elfegyverezte és internálta. A háboru befejezése után azonban újból napirendre került az alkotmány reviziója, melyet a szövetségi tanács most el is végzett. Ezen revizió értelmbéen a szövetségi tancás, vagyis a középponti hatalomnak befolyása nagyban tágult; a közös ügyeket kivették a kantonok ügyköréből és a tanácsra bizták, ugyszintén a hadsereget és az igazságszolgáltatást, hogy ezek egységes és egyöntetü nemzeti jelleget nyerjenek. A federalizmus hivei azonban hevesen ellenezték a javaslatot és keresztül vitték, hgoy az általános népszavazásson (1872 máj. 12.) a polgárság 261,096 szavazattal 255,585 szavazat ellenében az alkotmányjavaslatot elvetette. (Az északi kantonok a revizió meleltt szavaztak, a középsők és délnyugatiak a revizió ellen.) A haladás barátjait azonban ez a vereség nem ejté kétségbe. Már 1873-ban dolgoztak ki újabb javaslatot, melyben ugyan a kantonoknak egyik-másik pontban engedményt tettek, lényegében azonban az 1872-iki programmhoz ragaszkodtak. Ezt a reviziót a S.-i polgárság az 1874 ápr. 14. végbement szavazás alkalmával 340,199 szavazattal 190,813 ellenben elfogadta.
Az 1874-iki alkotmányrevizió óta S. békében halad a maga útján. Előfordult ugyan azóta is viszály, mint p. a szentszékkel Lachat püspök és a S.-ból kitiltott, a pápa által pedig lausannei pospökké kinevezett Mermillod miatt. De ez a mozgalom éppen ugy elmult, mint a Gotthard-vasút költségei miatt támadt elégületlenség. A szövetségi tanács az állami pénztárból kárpótolta a megkárosodott kantonokat és hasonló segélyt igért mindazoknak a kantonoknak, akik a Lukmanier-, a Splügen- vagy a Simplon-vonal kiépítésére vállalkoznának.
Közjogi tekintetben csak egy fontos újítás említendi, a referendum behozatala (1891). Fontosabb reformokat a nép elé kell terjeszteni szavazás végett, ha ezt 50,000 választó polgár követeli; a nép azután vagy tudomásul veszi a reformot avagy vetót mond ellene, sőt a nép kezdeményezési jogot is nyert az alkotmány módosítását illetőleg. Ez a demokratikus köztársaság elgújabb vívmánya. Az újabban megszavazott törvények közül nevezendők: az erdő-törvény (1876), a gyári munkásokra vonatkozó új, humánus törvény (1878), a halálbüntetés újabb behozatala, a kereskedelmi (1882) és alkohol-törvény (1885), mely szerint a szeszes italok előállítása és eladása az állam monopoliuma. Utóbbi vében nagy számban S. földjén élő idegen anaristák is magukra vonták a hatóság figyelmét, kik közül többet kiutasítottak. A szocialisták S. földjén mostanig csak igen kevés kérdésben utdták akaratukat érvéynesíteni. 1889-ben általános szavazás alapján életbe lépett az új adósság-behajtási és csődtörvény, mely téren ezentúl valamennyi kantonban egyforma az eljárás. 1890. országos bank alapítását határozták el és új vámtarifát léptettek életbe. Ez év őszén Tessin kantonban liberálisok és radikálisok a klerikális hivatalnokokat letették és elzárták. A szövetségi tanács katonai erővel lecsönesítette a mozgalmat és a megbukott tisztviselőket állásaikba visszahelyezte, akik azonban, boszutól tartván, egymás után leköszöntek. 1891. a hadsereg létszámát felemelték s kimondották, hgoy a papirospénz kiadása állami monopol; Lausanneban új egyetemet nyitottak és aug. 1-én országszerte megülték a három őskanton szövetkezésének 600-ik évfordulóját; Bern pedig alapításának 700-ik évfordulóját ülte meg. 1892-ben megújították Ausztria-Magyarországgal s Poroszországgal a lejáró kereskedelmi szerződéseket; megerősítették a Gotthard-szorost és St.-Moritz vidékén, a Rhône-völgyben is emeltek sáncokat. 1893. szerződést kötöttek Ausztriával a Rajna szabályozását illetőleg. Ez évben élt először a polgárság törvénykezdeményezési jogával és általános szavazást követelt a zsidóknál szokásos rituális állatölés kérdésében. A többség a rituális ölés ellen nyilatkozott. 1894. három törvény lépett életbe, melyek értelmben a kormányt felhatalmazták, hogy a rendbontó anarkistákat S.-ból kiutasíthatja és a robbanó szerek elárusítását korlátozhatja. 1895. megerősítették a Furka-szorost és elkészítették a Simplon-alagút és vasút tervét, Franciaországgal pedig meghosszabbították a kereskedelmi szerződést. A hadsereg szaporítását és a gyufa-egyedáruság behozatalát ellenben elvetették. 1896. a S.-i vasutak számadásának egységes szempontból való rendezését és egyúttal a vasutak ellenőrzését elfogadták, ami arra enged következtetni, hogy nemsokára a vasutak államosítása is napirendre kerül. A Simplon-vasú tervét mindkét tanács helyeselte és (dec.) Olaszországgal is megkötötték ez új alpesi vasút ápítési költségeinek fedezésére vonatkozó szerződést. 1897 márc. Zürich kantonban a vasúti munkások és alkalmazottak általános és sikertől kisért sztrájkot rendeztek.
){kind=small}
L. táblázat.
){kind=small}
