Susa,
Susa, 1. (héber és asszír: Susan v. Szuzan a. m. liliom), nevezetes ókori központ, Susiana persa tartománynak fővárosa. Eredetileg annak az Eufrátmenti földnek volt központja, melyet a sémi népek Elamnak, a régi és újabb persák Uvazának és Khuzisztánnak, majd Kusnak, Kissiának és Susiánának neveztek. Miután S. sokáig állott volt benszülött (turáni, semita és khaldeai) uralkodók fönhatósága alatt, Kr. e. a VII. sz.-ban a médek fönhatósága alá került, akiktől rövid időre elszakadva a persa királyoknak téli székes fővárosa lett. Az akkori S. a Choaspes (most Kercha) és Eulaeus (most Dserrahi) folyók között derékszög alakjában terült el; körülötte viruló kertek; falai nem voltak, csak erős vára, mely magában foglalta a hires palotát, mely Nagy Sándor nászának tanuja volt és a birodalomnak egyik kincsesházát. A nagyszerü romokhoz már korán hozzálátott a régészet és különösen Loftus és Dieulafoy kutatásai feltárták Dareios és Artaxerxes palotáit, melyek gazdagok ugy építkezési emlékekben (domborművekben), mint kivált ékiratokban, melyekben a Minan név (a mitikus Memnon?) sűrün előfordul. A környéken maig él a nép közt Eszter (l. o.) legendája, kinek története S. falaihoz fűződik. V. ö. Oppert, Les inscriptions susiennes (Páris 1873) és Dieulafoy, L'acropole de Suse (u. o. 1890-91).
2. S., az ugyanily nevű járás és püspökség székhelye, azelőtt az ugyanily nevű őrgrófság fővárosa Torino olasz tartományban, a Dora Riparia jobb partján, a Roche-Melon lábánál, vasút mellett, (1881) 4418 lak., posztószövéssel és fémiparral; a XI. sz.-ból való San Giusto nevű székesegyházzal, amelyben a rochemeloni madonnát őrzik. S. legérdekesebb régisége a governatore kertjében látható 13,5 m. magas, 12 m. széles, 7,3 m. mély diadalkapu, amelyet Kr. e. 8. Augustus tiszteletére építettek. S., a rómaiak Segusiója, nagy jelentőségü erősség volt mint a Mont-Cenis-n és Mon-Genévre-en átvezető alpi utak kulcsa. 1174-ben I. Frigyes a várost fölégette; 1629., 1690. és 1704. a franciák foglalták el. 1629 ápr. 1-én Francia- és Angolország egymással itt békét kötöttek. A Dora bal partján volt a Brunetta erőd, melyet a franciák 1798. felgyujtottak. Az Exilles erőd a montgenevrei utat védelmezi; róla nevezik a Mont-Cenis páyla egyik 1767 m. hosszu alagútját. Közelében van Sant' Ambrogio di Torino nevű falu =1454 lak.), amelynek közelében a Pirchiriano-csúcson áll a San Michele della Chiusa vagy La Sagra nevű bencés apátság.
3. S., kikötőváros Tuniszban, l. Szusza
4. S., az ugyanily nevü járás főhelye Jelizavetpol transzkaukázusi orosz kormányzóság keleti részében, 1550 m. magasban, sziklás, meredek hegyen, a S. folyó mellett, (1891) 32,002 lak., akik többnyire örmények. Van egy orosz, öt örménygregoriánus temploma, két siita mecsetje, reáliskolája, selyem- és pamutgyára.
