Surranó
Surranó vagy surrantó, a bukó- és malomgátakon vagy gerebeken, duzzasztókon és vizgyüjtőkön alkalmazott olynemü berendezés, mely a talpak, tutajok, vagy kötetlenül úszó fáknak (hasábfa, dorongfa, tönkfa) emez építményeken való átvezetésére szolgál. A bukó- és malomgátak leggyakrabban rőzseműből vagy fából és kőből kőszekrényes módra készülnek s tetejük be van deszkázva azért, hogy a talp, tutaj vagy úszó fa fölöttük akadály nélkül elhaladhasson; a gát eme kipadolt koronája s.-t alkot, melyet abban az esetben, ha a gát magas, a róla lehulló fának szétzúzódása ellen meghosszabbítani és lépcsőzetesen berendezni szükséges. Ha attól kell tartani, hogy a bukó- és malomgát előtt árvizkor a víz a partokon átcsap és a szomszédos területek nemcsak vizzel, de görgeteggel és fával is elárasztatnak, vagy ha a gát koronáján átúszó tutajnak vagy fának magasról kell lezuhania, hogy az alsó vizre kerülhessen, avagy ha az összes víz a malomárokba vagy műcsatornába megy s a gát koronája a vizből kiáll és a tutaj vagy ószófa áthaladását gátolja: akkor a gát testébe a gát koronájánál mélyebb, sőt gyakran egészen a meder fenekéig is érő egy vagy több nyilás, u. n. áteresztő S. alkalmaztatik, mely nemcsak oldalt, hanem a fenekén is ki van padolva s elég hosszu arra, hogy a tutajt vagy úszó fát csendesen az alsó vizre átvezesse. Az ilyen S. a gátban levő nyiláson alkalmazott tiltószerü készülékkel tetszés szerint zárható v. nyitható; azonban csak akkor nyitják, ha a tutajnak a gáton át kell haladni, v. a gát előtt összegyült úszó fát kell azon átbocsátani. Hogy a gerebeken a talpak vagy tutajok akkor is tovább legyenek szállíthatók, midőn a gerebudvar úsztatott fával tele van: a gerebudvar felső végén 6-7 m. széles tutajáteresztő csatornát, S.-t alkalmaznak, mely egyúttal fő árapasztó gyanánk szolgál. E S. irányának olyannak kell lenni, hogy a tutajokat könnyen be lehessen abba terelni. A duzzasztók, vagyis a patakokon vagy folyókon keresztül épített kőszekrényes zsilipek, a tiltókkal elzárható keskenyebb nyilásokon kívűl legalább egy, de sokszor 3-4, legtöbbnyire a meder fenekéig érő tutajáteresztő S.-val birnak, mely széles s.-k közül egyik, t. i. a fő S. a tutaj átbocsátására, a többi pedig az árvizek gyors levezetésére szolgál. Ha a tutaj telt vizgyüjtőn vezetendő keresztül: a vizgyüjtő gátján szintén megfelelő széles áteresztő S.-t kell építeni, melynek feneke 1-1,5 m.-rel mélyebb mint a gát koronája és hogy a tutaj a gátról ne túlságos sebességgel rohanjon le, szükséges az átvezető S.-t, mely egyúttal árapasztó gyanánt is szolgál, megfelelő eséssel a völgyön lefelé addig tovább vezetni, míg a patak természetes medrét eléri. A S.-knak néha az is célja, hogy a vizi vámot be lehessen szedni, vagy a talpakat ellenőrizni.
