Súlypát
Súlypát (ásv., barit), báriumszulfát (CaSO4). Ugy tudományos mint magyar neve (βαρος a. m. súlyos) az ásványnak más ásványokéhoz képest nagy fajsúlyát jelzi, amit már a kézben való mérlegelés is némileg elárul. Nagy fajsúlya (4,3-4,7) tényleg egyik jellemző tulajdonsága. Már a régi német bányászok Schwerspathnak nevezték; Werner is igy nevezi; a barit nevet Haüy adta. Hasadása miatt a gipszszel rokon ásványnak tartották. Báriumföld tartalmát legelőször Gahn (1745-1818) mutatta ki és utána Bergmann meg De Morveau (1781). zay Magyar Minderalogiájában ércmárvány néven (marmor metallicum) említi a S.-ot, mi főképen előfrdulási körülményét jelzi. Leggyakrabban ugyanis érctelepekben és kőzethasadékokban található. Akár érctelérekben, akár kőzethasadékokban teremjen, rendesen szép, rombos rendszerbeli táblás kristályokat és kristálycsoportokat alkot, melyeknek alakja a különféle termőhely szerint nagyon változó. Eddig vagy 60-féle egyszerü alakja és nagyon sokféle kombinációja ismeretes. A magyarországiak ugy szépségre, mint nagyságra nézve a többi előfordulások között különösen kiválnak. Alakjuk legfőképen rombos tábla. De nemcsak táblásan, hanem oszloposan is kristályosodik a S. Hazánkban Muzsajon (Bereg) timsókőben, Betléren (Gömör) pedig limonitban oszlop szerint van erősen megnyulva és megkülönböztetésül a táblástól és egyéb oszlopostól wolnyn nevet kapott (v. ö. Schmidt Sándor: A muzsaji wolnyn, Akad. Ért. 1879; Szécskay István: Kristálytani vizsgálatok a betléri wolnynon, Akad. Ért. 1876). A németek Stangenspathja szintén oszlopos S. De nemcsak kristályokban terem a S., hanem kristályos, különféle formáju halmazokban, konkréciókban és gömbökben, sőt cseppkövesen is (Derbyshire: Newhaven). Legérdekesebb és legnevezetesebb ezek közül az a sugarasan rostos, nagyon szálas szövetü baritféleség, mely kisebb-nagyobb gömbökben, gumókban Bologna mellett (Monte Paterno) található és bolognai pát (Bononia-kő) néven ismeretes. Tulajdonképen ez a elgrégibben ismert S. Ezen észlelte legelőször V. Cascariolo bolognai cipész 1630. a baritnak ama nevezetes tulajdonságát, hogy a néapfénynek kitéve, a sötétben világítani képes, vagyis hogy foszforeszkál. Legerősebb a baritnak, illetőleg porának foszforeszkálása akkor, ha előbb tragantmézgával vagy tojásfehérjével izzítjuk s azután teszszük ki a fény hatásának. A héjas S.-féleség neve allomorfit (Schwarzburg hercegség: Unterwirbach). A ferdén héjas S. Freibergből (Szászország) a báriumszulfát melett egy kevés mészszulfátot is tartalmaz, azért mészbarit a neve. A S. ritkán tömötten és szemcsésen, de még öldesen is (Vesztfália: Kanstein) szokott előfordulni. Szine a S.-nak legközönségesebben sárga, de van fehér, szürkés, vereses, kékes, zöldes szinü is; tuóbbi két szinben ritkább. Igen jól hasad a véglap irányában. K. 3-3,5. Hazánkban nevezetes termőhelyei ércteléreken: Felsőbánya, Kapnikbánya, Selmecbánya, Körmöcbánya, Offenbánya, Nagyág, Boica stb., kőzethasadékban pedig legfontosabb termőhelye Buda, hol különösen a Kis-Svábhegy nummulit mészkövének hasadékaiban fordult elő igen nagy mennyiségben. A budai S. rendesen sárga; a táblás kristályok legközönségesebben 2-3 cm. szélesek és 0,5 cm. vastagok, de vannak sokkal apróbbak is. Mint különös ritkaság fordult elő a várhegyi alagút márgájában is. Az alagút építésekor a nyugati részen feltárt laza márgarétegekben nagyobb üregekre bukkantak, melyeket finom agyag töltött ki és ebben az agyagban találtak szép szennyes-szürke szinü nagy S.-kristályokat. A legnagyobb hossza 70 mm., vastagsága 17 mm., súlya 140 g. Összesen 10 ilyen S.-ot találtak ott. (V. ö. Szabó József, Budapest geologiai tekintetben, Budapest 1879; Bernáth József, A budai S. veggyelemzése, Pest 1864, Kir. M. Termt. Közl. 1863-65; Braun Gyula, A budai hegyek ásványai, Budapest 1889.) Ugyancsak mészkő hasadékában találni a S.-ot Koppándnál (Torda mellett). A S.-ot báriumkészítmények előállítására használják, melyek az iparban fontos szerepet játszanak. Finomra őrlött porával gyakran hamisítják az ólomfehér-festéket; lisztbe, cukorba, sőt szappanba is szokták tenni, hogy ezek súlyát növeljék, mi természetesen hamisítás. Mesterségesen nagyban készítik a báriumszulfátot, az u. n. állandó fehért (blanc fix).
