Sirás,
Sirás, testi fájdalmak v. lelki indulatok folytán előálló könnyelválasztás (l. Könny). S. az esztetikában a tragikum külső hatása, a szánalom fiziologiai kifejezése. A S. nem gáncsolandó addig, mig a tragikus célnak megfelel és a csillapító félelemmel és istenfélő megriadással van összekötve. Mint öncél a tragikumot elrontja. Ezért pirongatja Aristoteles Euripidest, ki nagyon is a megríkatásra céloz. De a S. magában véve, ha érdemes tárgyaknak szól, megkönnyít és felemel. A fiziologiai hatás itt egyesül az erkölcsivel. A könnyek megkönnyítik, de meg is tisztítják a szivet.
