Scotus Erigena
Scotus Erigena (Johannes Scotus), a IX. sz. legtudósabb férfia, a skolasztikus korszak első jelentékeny filozofusa. Neve Johannes (János) volt, a kéziratokban majd Scotusnak (Skóciából való), majd Jerugenának (irországi) nevezik. Minden valószinüség szerint Irországban, melyet akkor Scotia major (nagyobb Skócia)-nak mondtak, született 810 körül. Tudott görögül és latinul és ismerte Plato és Aristoteles némely műveit. Kopasz Károly 843 körül Párisba hivta meg udvari iskolájához a teologia és filozofia tanárául. Itt pár évtizedig tanított és nagy befolyása és tekintélyre tett szert. Filozofiáját S. De divisione naturae (A természet felosztása) c. művében fejtegeti. Az egyházatyákat épp oly tekintélynek tartja, mint a szentirást. A kinyilatkoztatott igazságokban való hittel kezdődik minden kutatás. Az igaz tekintély nem állhat ellentétben az igaz észszel, mert mindkettő egyazon forrásból, az isteni bölcseségből foly. Az igazi filozofia azért azonos az igazi vallással. Az egyház dogmáit az általa latinosan fordított Dionysius új-platonikus eszméi szerint magyarázván, beleviszi filozofiájába a miszticizmust és a dialektikus skolaszticizmust. Rendszerét a pápák (IX. Leo 1050. és III. Honorius 1225., ki fő művét mindenütt fölkerestette és elégettette) mint egyházellenest elitélték. Fő művét először kiadta Gale (Oxford 1861), azután Schlüter (Münster 1838), Floss (Páris 1853).
