Sárközy
Sárközy-család (nádasdi), dunántúli, ma is virágzó, régi birtokos nemes család, mely manapság Somogyban és Fehér vármegyében él. A család előnevét a csallóközbeli Nadasd (ma Nádasd) faluról irja; cimerét S. Mihály II. Ferdinándtól 1634. kapta. Régibb történetéről csak homályos adatok vannak és hiteles nemzedékrendét a XVII. század derekén Rév-Komáromban született S. Jánostól (I.) vezeti le, ki is Komárom vármegyétől 1679 szept. 15. nemesi bizonyítványt nyervén, valószinüleg a valási üldöztetések miatt elhagyta szülőhelyét, megvette Kisasszond falut (Somogy). - Fia S. János (II.), szül. Komáromban 1678 aug. Résztvett Somogy vármegye újjászervezésében s 1714. már főbiró, 1715. perceptor (főadószedő) volt, 1717. a vizsgálat alatt levő madarász László helyett, mint alispán szerepelt.
1. S. Albert, S. István fia, szül. Kaposváron 1790 jan. 1-én, megh. 1860 febr. 20-án. Pályáját 1813. mint aljegyző kezdte Somogyban, 1830. főjegyző, 1836. másod alispán, 1840. alsó alispán lett ugyanott. Közben 1832-36. mint követ is képviselte az országgyülésen vármegyéjét. 1848. V. Ferdinánd Somogy vármegye főispánjává nevezte ki, s mint ilyent 1848 jun. 5. a főrendiház Andrássy Gyula fr. Radvánszky Andor és Podmaniczky Frigyes báróval jegyzőjévé választotta. Később kormánybiztos is volt, de a debreceni függetlenségi nyilatkozat 1849. nagyon lehangolta és csakhamar vissza is vonult; mindamellett a szabadságharc után internálták és csak az 50-es években kapott amensztiát. 1846-60. a belsősomogyi ref. egyházmegye gondnoka volt és élénken résztvett egyháza ügyeinek intézésében is. - Idősb fia S. Titusz, szül 1824 jul. 7., megh. 1894 dec. 25., 1847. mint első aljegyző kezdte meg a szolgálatot, 1848. mint nemzetőrhadnagy résztvett a schwechati csatában, de lábbaja miatt ott kellett a sereget hagynia. A Bach-kormány közigazgatási főbiróvá nevezte ki Siklósra. 1865-67. Somogy vármegye főjegyzője volt. - Második fia S. Béla, szül. 1833 jul. 19-én, 1861. babócsai (Somogy) szolgabiró; 1869-71. a szilli (Somogy) választókerület országgyülési képviselője volt a balközépen. Jelenleg a külső-somogyi református egyházmegye gondnoka.
2. S. Aurél, S. Kázmér fia, szül. Pettenden (Fejér) 1845 jun. 12-én. 1869. Fejér vármegye tiszteletbeli aljegyzősévé, 1872 ápr. 8. pedig tiszteletbeli főjegyzősévé nevezték ki. Ugyanez évben szolgabiróvá választották és mint ilyen 6 évig szolgált. 1878-85. mint a csákvári, majd mint a karcagi kerület képviselője volt a törvényhozás tagja. 1885 májusban egyhangulag választották meg Fejér vármegye alispánjává, mely hivatalt 1894 aug. 10-ig viselte, amikor Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város főispánjává nevezték ki. 1892 jul. 26. a III-ad osztályu vaskorona-rendet kapta, 1893 ápr. 12. pedig cs. és kir. kamarás lett.
3. S. Dénes, S. Albertnek fia, szül. 1831 szept. 20., megh. 1891 jun. 4-én. 1848-49. honvéd főhadnagy volt s mint ilyen résztvett az isaszegi, váci, nagysarlói, komáromi s több kisebb csatákban, jelen volt Buda ostrománál, az oroszok ellen a bányavárosokban s végre Világosnál, majd utána 11/2 évig besorozott császári katona volt Veronában, mignem atyja kiváltotta. 1861. Somogy vármegye első aljegyzője volt; ugyanakkor egyházmegyei tanácsbiró, 1879 márciustól haláláig egyházmegyei gondnok volt a belsősomogyi ref. egyházmegyében.
4. S. István, S. Antal fia, S. János (II.) unokája, szül. Kisasszodon (Somogy) 1759 ápr. 23., megh. Nagy-Bajomban 1845 aug. 29-én. A család legkiválóbb tagja, ki korának ugyszólván minden nevesebb férfiával összeköttetésben állt és nagybajomi háza a vármegye egyik állandó szellemi központja volt. A megyei szolgálatot 1785 nov. 23. mint 2-ik aljegyző kezdte, 1790. febr. 25. táblairó, ugyanezen évben tagja volt a koronaőrző nemességnek (mikor a koronát Bécsből II. József halálakor visszahozták), 1794 aug. 15. főbiró, 1824-36. alispán, 1837. konziliarius. E mellett az egyházi életben is nem kis szerepet vitt és a belsősomogyi ref. egyházmegye már 1793. Kocson gondnokává választotta, mely tisztséget 52 évig viselte. A csurgói ref. gimnázium megalapítása körül (1796) Festetics György gróf mellett a legnagyobb szerep neki és Nagyváthy Jánosnak jutott. Barátságban élt rokonával Horváth Ádámmal, a költővel; magához vette Csokonai Vitéz Mihályt és azt nemcsak hogy a legszivesebben látta családja körében (1798 jun.-tól 1799 máj.-ig), hanem finom ízlésével nem egyszer figyelmeztette pongyolaságaira is, sőt a legnagyobb figyelmet tanusítva iránta, a csurgói gimnáziumban tanítói álláshoz juttatta. Jó viszonyban volt Berzsenyi Dániellel és különösen Kazinczy Ferenc tüntette ki meleg barátságával, kinek a Dunán túl legbuzgóbb pártfogója és mindvégig hive maradt; levelezésüket kiadta a magyar tudományos akadémia. Ezenkivül az irodalom terén még egy Távolságelőadó könyvecskével (Buda 1811) szerepelt, mely szülőmegyéjére vonatkozik.
5. S. Kázmér, az előbbinek fia, szül. Nagy-Bajomban (Somogy) 1799 márc. 10., megh. Pettenden 1876 febr. A 20-as években költözött át Fejér-vármegyébe atyja nyéki birtokára, megalapítva ezáltal a család fejérvármegyei ágát. A vármegyei szolgálatot megkezdve 1835. másod alispán, 1844. első alispán volt; e mellett 1836. követ is; 1845. alispánból nevezték ki a kir. táblához az úrbéri osztály elnökévé, 1847. pedig István nádor alnádorrá nevezte ki. A szabadságharc után pettendi birtokán tartózkodott és gazdálkodott, közben küzdött a pátens ellen és tevékeny részt vett a közügyekben mint a vértesaljai ref. egyházmegye gondnoka. Ott volt azon az értekezleten is melyet Scitovszky primás hivott össze Esztergomba, hogy az alkotmányt visszakérő folyamodványt megszerkeszszék. Vay Miklós báró kancellársága idejében 1861. a hétszemélyes tábla birájává nevezték ki és 1869-ig szolgált. 1861-ben a csákvári kerület országgyülési képviselője választotta; 1869. nyugalomba vonulásakor szolgálatai jutalmául a Szt.-István-rend kis keresztjét kapta.
