Sanker,
Sanker, buja v. lágy fekély, a francia szótól chancre simple v. mou (lat. ulcus molle venereum), fertőző, specifikus fix ragály által okozott fekély; jellemzi, hogy mindig csak helybeli, nem pedig alkati bántalom, hogy a szifilishez ennélfogva semmi köze és legfeljebb a S. közelében levő nyirokedények és nyirokmirigyek, az u. n. lágyékmirigyek vonatnak be a bántalom körébe, valamint hogy a S.-pusztulák átojtása által egy és ugyanazon egyénnél vagy más egyénnél végnélküli generációban mindig ugyanazon jellegzetes S.-t vagyunk képesek előidézni. A S. átojtása természetszerüleg majdnem kivétel nélkül közvetlenül és pedig a nemi közlekedés által történik, és igy annak székhelye is majdnem kivétel nélkül a nemi szerveken v. azok környékén van genitalis és perigenitalis S.); kivételkép előfordulhat extragenitalis fertőzés is, és pedig a test legkülönbözőbb részén, különösen a kezeken és ujjakon (orvosok, bábák), ugyszintén történhetik a fertőzés közvetve is orvosi eszközök, ruhadarabok stb. által. Az átojtáshoz mindig megkivántatik, hogy azon a helyen, amelylyel a S.-virus érintkezésbe jött, valamely kis felhámlehorzsolás legyen jelen, a bőr és a nyákhártyák ép, sértetlen felhámán keresztül fertőzés nem történhetik. Az ily módon fertőzött helyen a fertőzés után majdnem azonnal, tehát minden lappangó időszak nélkül, hevenylobos folyamat indul meg, és már 24 óra mulva egy duzzadt piros udvartól körülvett kis genytüsző látható, amely gyorsan nő, tartalma pörkké szárad le, melyet ha leválasztunk, v. ha a fekély terjedésével magától leválik, alatta látható a tipikus S.-fekély. Erre nézve jellegző az éles, meredeken alámenő, sőt sokszor egészen alávájt, nem szabályos, hanem zeg-zugos szegély, továbbá a szalonnás, elhalt szövetcafatoktól fedett és szintén nem egyenletes, hanem gödrös, behasadozott fekélyalap. Az egész erős lobos udvartól van körülvéve, meglehetős fájdalmas és bő genyet választ el. Ezen első időszak, az u. n. kifejlési időszak, pár napig tart és már a 3-4-ik nap a jól kifejlett S. áll előttünk; ezzel kezdődik a második, a roncsolási időszak, mely átlag 3 hétig tart, mely idő alatt a szövetroncsolás, a fekély lassan tovább terjed, végre beáll a gyógyulási v. reparálási időszak, a lobos tünetek, fájdalmasság elmulnak, a fekély szalonnás alapja tisztulni kezd, piros sarjszövet lép fel és végre a fekély kis heg hátrahagyásával begyógyul. A S. virusát legnagyobb valószinüséggel a Ducrey-Unna által felfedezett mikroorganizmusok (bacillusok) teszik, melyeket állandóan meg lehet találni ugy a váladékban, mint magában a fekély szövetében, miután azonban még nem sikerült azokat mesterségesen tenyészteni és a tenyészetek átojtása által ismét S.-t idézni elő a virus fajlagossága még nincsen végérvényesen bebizonyítva. A prognozis mindig jó annyiban, mert a S. mindig helybeli bántalom, és még ha szövődmények lépnek is fel (leggyakoribb a lágyékmirigy genyes lobja, az u. n. dob), azok sem veszélyeztetik az egészséget komolyan, kivételt csak a difteritikus és fagedeniás S.-ok képeznek, mert bár quo ad vitam ezek sem veszélyesek, de sokszor minden kezeléssel dacolnak hónapokig eltarthatnak és a nemző részeken irreparabilis roncsolásokat okozhatnak; vagy ha más súlyosabb szövődmények, p. orbánc társul a S.-hoz. Meg kell még említeni, hogy a S.-méreggel együtt a szifilis-virus is átvitethetik a fertőzés alkalmával; ilyenkor keletkezik az u. n. S. mixte, midőn először a S. képe áll elő és csak aztán következik annak a megkeményedése, a specifikus szifilises elsődleges bántalom; erre tehát a kórjóslat megállapításánál mindig tekintettel kell lenni.
Gyógykezelés. Az általános dietetikai eljárás mellett (nyugalom, erős testmozgások megtiltása stb.) legegyszerübb, különösen ha a S. korai stádiumba jön kezelésünk alá, a virust szétroncsolni erős edző szerek alkalmazása által; az oly sokszor alkalmazott lápiszpálcikát azonban mi határozottan tiltjuk, mert nagyon fájdalmas, nem hat elég mélyen és csak fokozza a lobos tüneteket; legegyszerübb és legjobb a tömény karbolsav, amely nem fájdalmas (illetőleg a fájdalom elenyésző csekély ideig tart), jó mélyen hat és abszolute nem okoz izgatást; ezzel a fekélyeket jól kiégetjük és aztán védő kötést teszünk rá, miután előbb a fekélyeket valamely indifferens vagy antiszeptikus porral v. kenőcscsel befödtük, melyet naponta megújítunk; esetleg az edzést is 1-2-szer megismételjük. Specifikus szer a S. ellen a jodoform, melyet azonban kellemetlen szaba miatt csakis kórházban lehet alkalmazni, egészen jól lehet azonban pótolni más, tapasztalásaink szerint különösen sozojodol készítményekkel.
