Sámuel,
Sámuel, bolgár császár, 976. lépett a bolgár császári trónra. Székhelye előbb Preszpában, utóbb Ochridában volt. S. is Rómából kapta a koronát, de ebből nem következtethetni katolikus voltára. S. lassankint É. felé a Dunáig elfoglalta a várakat, visszaállította a Simon idejében volt bolgár határokat. Midőn D. felé fordult, II. Basilios görög császárban veszedelmes ellenfélre talált. 981. kiütött az első háboru, mely a sztiponyei döntő ütközetben S. fényes győzelmével végződött. Ezután 15 évig béke volt Bolgár- és Görögország között, ezt S. a szerbek elleni háboruval töltötte, legyőzte Vladimir János dioklei királyt, kivel azonban bölcs mérséklettel békét kötött, hűbéresévé fogadta, sőt leányát is neki adta feleségül és seregével egész Ragusáig győzelmesen előrehatolt. Ekkor érte el S. hatalma tetőpontját. 996. kiütött a második bolgár-görög háboru, mely a Szpercheiosz folyónál a bolgárok vereségével végződött. S. is csak nagy nehezen menekült a Pindus magaslataira, Preszpa várába. Ezen első csatavesztés után elhagyta S.-t szerencséje. Veje Aszot, Durazzót görög kézre juttatta és leánya is segédkezett az árulásban. A szpercheioszi eset után Basilios támadólag lépett fel s 1000. elfoglalta Bolgárországtól egész Moesiát, Viddin is 1002. kezére került, S.-nek nagy birodalmából csak nyugati Makedonia, Albánia, Szófia, Vitos és Ryl vidéke maradt s hosszu harcok után Durazzót és Vodent is megszállotta. 1014. kitört a harmadik háboru. 1014 jul. 29. Belaszica hegyénél a bolgár sereg megsemmisült, S. nagy nehezen Prilipbe menekült, a fogságba került 15 000 bolgárt II. Basilios megvakíttatta s minden száz főnyi csapatnak egy-egy félszemüt vezetőnek hagyván, elküldte őket Prilipbe S.-hez. Midőn S. a szerencsétleneket megpillantotta, fájdalmában szive megszakadt és 1014 szept. 15. meghalt.
