Saint-Pierre
Saint-Pierre (ejtsd: szenpjer) Jakab Henrik Bernát (Bernardin de), francia iró, szül. Havreban 1737 jan. 19., megh. Eragny-sur-Oiseban 1814 jan. 21-én. Már tizenkét éves korában nagybátyja egy hajóján Martiniqueba ment, de hét év mulva ott hagyta a tengerészeti pályát és a caeni jezsuitakollégiumba kezdett járni. 1757. a roueni mérnöki iskola hallgatója lett. Külföldön próbált szerencsét: Amsterdamban hirlapirással foglalkozott, aztán Pétervárra ment, ahol II. Katalin cárnő kapitányi ranggal ruházta föl és Finnországban mérnöki alkalmazást adott neki. De 1766. S. elhagyta finnországot s lengyelországi szolgálatba állott, majd Bécset, Drezdát és Berlint meglátogatva, Franciaországba tért vissza. Most elhatározta, hogy teljesen az irodalomnak fog élni és szoros baráti viszonyba lépett Rousseauval, aki nagy hatással volt reá. Kiadta Voyage a l'Ile-de-France, de Bourbon, au Cap, etc. (2 köt., Páris 1773) c. művét; erre ragyogó költői stilusban megirt Études sur la nature (3 köt., u. o. 1784 és máskor is 5 és 8 köt.-ben) c. munkája következett, amelynek negyedik kötete S. mesterművét, a Paul és Virginie néven világhirüvé lett bájos idillt tartalmazta, amely számos kiadást ért s minden művelt nyelven megjelent. Magyarra Acs Zsigmond fordította (Pest 1855; újabban Olcsó Könyvtár 1883). Pál és Virginiát operává is számosan dolgozták fel, igy Kreutzer (Páris 1741, Fanieres szövegével); Lesueur F. (u. o. 1784, Dubreuil szövegével); Massé Viktor (u. o. 1876, Carré és Barbier szövegével). La chaumiere indienne c. kis regénye (Páris 1790) és Le café de Surate c. műve voltaképen finom szatirák. A forradalom, amelynek szükséges voltát S. Voeux d'un solitaire c. irásaiban fejtegette, nagyon kedvezett neki. 1794. az École normaleban az erkölcstan tanára s 1795. az Institutnak is tagja lett. 1807. jelent meg Voyage en Silésie c. műve. Napoleon nagyra becsülte és segítette S.-t és testvére József tekintélyes évdíjat adott neki. Halála után Aimé Martin Harmonies de la nature (3 köt., Páris 1815) c. művét adta ki; ugyanez rendezte S. összes műveinek legjobb kiadását is (12 köt., u. o. 1818-20). Még két S.-re vonatkozó munkája is jelent meg: Essai sur la vie et les ouvrages de S. (u. o. 1821) és Correspondance de S. précédée d'un supplément aux mémoires de sa vie (4 köt., u. o. 1829).
