Saint-Omer
Saint-Omer (ejtsd: szent omer), az ugyanily nevü járás székhelye Pas-de-Calais francia départementban, 63 km.-nyire Arrastól, az Aa partján. a Neuf-Fossé csatorna torkolatánál, vasút mellett, (1891) 21 661 lak., szesz- és cukorfinomítással, olajpréseléssel, szappan- és jelentékeny pipagyártással; muzeummal, nyilvános könyvtárral (25 000 kötet), 1831. alapított régészeti és földrajzi társulattal, katonai kórházzal. nagy és terjedelmes egykori székesegyháza, a Nôtre-Dame (XII-XV. sz.) számos közép- és renaissance-korbeli műemléket foglal magában, a többi közt a XIII. sz.-ból való Grand Dieunak nevezett faragványt, Erkembode síremlékét, amely sokáig volt különös tisztelet tárgya, az 1554. Monoier György által faragott Sidrach de Lalaing-féle emléket és egy XII. sz.-ban faragott Mária-szobrot, amely sokáig volt búcsujárások célja. A Saint-Bertin-templom, az ugyanily nevü hires kolostor temploma most romokban hever; a szentsír-templom Gaspard de Crayer szép festményével és a St.-Denis-templom régi falfestményekkel; a liceum kápolnája, amelyet XIII. Lajos korában építettek, középkori utánzat; az egykori püspöki palotát igazságügyi palotává tették. S., régi nevén Sithiu, volt azon hely, ahol az utolsó merovingi, III. Childerich a koronát a szerzetesi köntössel cserélte föl. 1711., midőn a császáriak ostromolták, Robin Jacqueline élete veszélyeztetésével megmentette a várost; honfitársai a hőslelkü nőnek 1884. szobrot emeltek. V. ö. Giry, Hist. de la ville S. (1877); Dard, Bibliographie historique de l'arribdussenebt de S. (1887).
