Saint-Malo
Saint-Malo (ejtsd: szen malo), az ugyanily nevü járás székhelye és másodrendü erősség Ille-et-Vilaina francia départementban, a Rancenak szigetekkel és zátonyokkal teleszórt torkolatánál, az Aron nevü kiálló hegyfokon, amelyet most 200 m. hosszu és 45 m. széles Sillonnak nevezett kőgát köt a szárazföldhöz, vasút közelében, (1891) 11 896 lak., dohány- és hajógyártással, kétszersült, kötél, vitorlavászon és egyéb fölszerelések készítésével; nagy halászattal és jelentékeny kereskedéssel, amely főleg Anglia felé irányul. A kivitel fő cikkei. gabona, burgonya, vaj, tojások és gyümölcsök; a bevitelé: szén, fa, vas és vasáruk. A kikötő, amelyet a Silllon választ el a La Manchetól és egy előkikötő köt össze a Rance-torkolattal, két medencéből áll; az egyik (17 ha.) S.-hoz tartozik, a másik a D-i pedig Saint-Servanhoz, mind a kettőnek mélysége 7 m. A két medence közt S. és Saint-Servan rakodópartjait egy mozgó híd köti össze. A festői fekvésü város körfalai nagyobbrészt ültetvényekké vannak átalakítva. Házai közt a legtöbb a XVIII. sz.-ból való, sok közülük fából épült. Plébániatemplomát, egykor székesegyházát, a XV. sz.-ból szép torony, üvegfestmények, faragványok, szobrok és képek ékesítik; jelentékenyebb azonkivül Duguay-Trouin admirális márványszobra 1829-ből, a városháza és a muzeum, amely különösen természetrajzi tárgyakban gazdag. S. jelentősége még látogatott tengeri fürdőiben áll. Erősségétől É-ra és a De la Reine újabb erődtől K-re húzódik el 3 km. hosszuságban Franciaország legpompásabb fürdőpartja La Grande Greve, Chateaubriand bronzszobrával Millettől (1875-ből) és a kaszinó-épülettel. A Rance torkolatától balra a festői sziklás partok mentén is vannak tengeri fürdők, aminő Dinard-Saint-Enogat (4435 lak.) számos szállóval és kaszinóval. S. rendes hajóösszeköttetésben áll Jersey szigettel, Southamptonnal, Cancale, Mont-St.-Michel, Granville francia helységekkel. S.-Aleth nevü római helységnek a normann betörések elől menekülő lakosai alapították. V. ö. Le golfe de S., guide du touriste stb. (Páris 1882); Poulain, Hist. de Duguay-Trouin et de S. (1886).
