Rubinstein
Rubinstein Antal Gergely, orosz zeneszerző s zongoraművész, szül. a besszarábiai Vehvotinec faluban (Jessy mellett) 1829 nov. 30., megh. Peterhofban 1894 nov. 20. Csecsemő korában szülői Moszkvába költöztek s iróngyárat állítottak; anyja tanította először zongorázni, két év mulva Villoing vette át s vezette a legfelső fokig zenei nevelését. Már 1838. nyilvánosan játszott; 1839-ben Villoingt Párisba kisérte és itt Liszt s mások jelenlétében már hangversenyezve, Bach, Beethoven, Hummel, Chopin, Liszt szerzeményeit játszotta s roppant feltünést keltve mindenütt, Németalföldön, Angol-, Német-, Dánországon át tett hangversenykörút végével tért egy évre hazájába. Majd Meyerbeer tanácsára Dehn Szigfridtől Berlinben a zeneszerzést tanulta. 1846. tette meg R. (Heindl fuvolavirtuózzal) első magyarországi körútját (utoljára 1885 dec. játszott Budapesten). Amerikába tervezett utazásáról lemondva, állandó berlini tartózkodását főleg a zeneköltésre szentelte s 1848. a forradalom kitörésekor Szt.-Pétervárra költözött. Itt oktatásból élt, évenkint hangversenyt rendezett kizárólag saját műveivel; 1854-58. tartó körútjának hangversenyeivel Bécsben, Párisban, Londonban s mindenütt a legnagyobb dicsőséget aratta. Hazatérte után Heléna nagyhercegnő a Kamenoj-Osztrov palotában lakást adott neki, hogy a gondoktól menten alkothasson; mint hangversenyigazgató életfogytig tartó javadalmat nyert 1859., majd az 1862. megnyilt szentpétervéri konzervatorium igazgatója lett. 1867-iki hangversenykörútja előtt lemondott, de Davidoff nyugalmazása után ismét igazgató lett 1887-90. Berlinben 1894. 2000 márkás évi ösztöndíjat alapított pályakezdő tehetséges exekutiv művészek számára. Szerzeményeiben és játékában az érzés bensősége, közvetlensége és a kifejezés finomsága tették világraszóló nagysággá; de a klasszikusok műveiben sokszor csak a fönséget akarta visszaadni s ezt sem érhette el, mert a részletek szépségeivel nem gondolt, mig saját nagy alkotásaiban is a legszebb részletek mellett a pongyolaság és közhelyek vallanak elhamarkodására.
Művei a 100-at messze túlhaladják. Operák: Dimitri Donszkoj (1849); A cserkeszek (Boszu); Szibériai vadászok; Thomsz, a falu bolondja (1853); A puszta gyermekei (t. i. cigányok, 1861); A vajda fia; Feramorsz (Lalla Ruk, 1863); A Makkabeusok (1870); Nero (1879); Kalasnikov a moszkvai kalmár (1880); Szulamith (1883); Rablók közt (1883); Gorjuska (Szomoru nő, 1889). Ballet: A szőllő (1882). Oratoriumok: Bábel tornya; Az elveszett paradicsom; Mózes; Krisztus (a szinpadra szánva); Oceán (42. mű), és még 4 szimfonia. Jellemképek (Faust, IV. Iván, Don Quijote) és 3 megnyitó (Antonius és Cleopatra stb.) zenekarra; 4 zongora-, 1 hegedü- és 2 gordonka-hangversenydarab, számos kamarazenemű 2-8 hangszerre, dalok (Az Asra; Harmat ragyog...) s kisebb zongoradarabok sokasága (tanulmányok, 5 sajkadal) stb. Irói művei: Über Wesen, Zweck und Zukunft der geistlichen Oper (1882); Die Musik und ihre Meister (1892); Erinnerungen (1895). Életirója az angol Mac Arthur (1889). Kitünő jellemzését v. ö. Ehrlich H., Dreissig Jahre Künstlerleben (Berlin 1893) c. könyvében. - R. testvéröcscse: 2. R. Miklós, szül. Moszkvában 1835., megh. Párisban 1881 márc. 23. 1859. a moszkvai orosz zenetársulatot és 1864. konzervatoriumot alapított, emezt mindvégig igazgatta. Első rangu zongoraművész volt.
