Rastatt
Rastatt, az ily nevü járás székhelye és egykori vár Baden badeni kerületben, a Murg és vasutak mellett, (1890) 11 557 lak., csipkekészítéssel, dohány- és szivargyártással; szép kastélylyal, amelynek építését Lajos őrgróf kezdte meg. Az 1689. a franciák által fölégetett R. falut I. Lajos Vilmos badeni őrgróf újra felépítette, várossá tette és 1771-ig a baden-badeni őrgrófok székhelye volt. Midőn 1840. a franciák háboruval fenyegetőztek, a német szövetség a várost várrá tette és szövetséges csoportokat helyezett belé. 1849 máj. 11. itt tört ki a badeni forradalom és ugyanazon év jul. 23. itt ért véget. 1866. az északnémet szövetség megalakulásával a várat Badennek adták át. 1892. pedig lerombolták. R. a történelemben különösen azon két kongresszusról ismeretes, amelyet benne tartottak.
Az első R.-i kongresszuson (1713 nov.) annak a békének az előtárgyalásait tartották, melyet a császár és Franciaország a spanyol örökösödési háboru után (R.-i béke, 1714 márc. 4.) kötöttek; ebben a utrechti békét elismerték, Franciaország Landaut, Németország Freiburgot, Kehlt és Altbreisachot kapta, a kölni és bajor választó-fejedelmeket pedig birtokaikba visszahelyezték. - A második R.-i kongresszus 1797 dec. 9. nyilt meg, hogy a békét a francia forradalmi párt és Németország közt helyreállítsa. A francia küldöttek 1798 jan. 19. a Rajna bal partjának fölszabadítását követelték, mit a német követség hosszu vita után (márc. 11.) el is fogadott. De mialatt az egyes német fejedelemsége, sőt maga Poroszország és Ausztria is, a kárpótlás módozatait tárgyalták, megalakult a második koalíció és a háboru újra kitört; erre a császári megbízottak 1799 ápr. 13. elhagyták R.-ot, a német birodalmi küldöttek pedig ápr. 23. szintén felfüggesztették tárgyalásaikat. A francia követség ápr. 28. esti 9 órakor indult el R.-ból, de a Plettersburg felé vezető úton megtámadtatván, Roberjot és Bonnier meggyilkoltattak, a megsebesült Debry és Rosentiel titkár azonban megmenekült R.-ba. Ezt a nevezetes orvtámadást (R.-i követgyilkosság) sokan Ausztria rovására irták, mások szerint az orgyilkosságot francia emigránsok követték el voltak, akik Napoleont és a francia háborupártot vádolták, ismét mások a véres tettet Mária Karolina sziciliai király boszujának tulajdonították. Tény az, hogy a támadók a Babarczy-féle székely huszárok voltak. Höffer újabbi kutatásai szerint a merényletre Schmidt Sebestyén Henrik tábornoknak, Károly főherceg táborkari főnökének, Mayer von Heldensfeld hadnagyhoz intézett magánlevele szolgáltatott okot, melyben Schmidt a francia köztársasági követek és kémek illetlen és kihivó viseletét ostorozza; Károly főherceg, valamint bizalmi férfia Fassbender jogtanár ugyanazon a nézeten volt, de e levélről Károlynak nem volt tudomása. A fiatal tüzes hadnagy mindazonáltal azt olvasta ki a levélből, hogy nagy szolgálatot tesz a főparancsnoknak és a császári kormánynak, ha a követek leveles ládáját a cselvető francia diplomáciára valószinüen kompromittáló tartalmával együtt hatalmába keríti. Kiadta tehát a parancsot a követek letartóztatására és az oklevelek lefoglalására, de a közhuszárok túlbuzgóságukban mindjárt a követek életére törtek. A R.-i követgyilkosság e szerint nem tekintendő a nemzetközi jog durva megsértésének, mint ez gyakran történik.
