Ranolder
Ranolder János, egyházi iró, veszprémi püspök, szül. Pécsett 1806 máj. 16., megh. Veszprémben 1875 szept. 13. Középiskoláit Pécsett, a bölcsészetet és a teologiát, mint pécsegyházmegyei növendék, a pesti egyetemen végezte. Pappá szentelték 1829 máj. 17. Azután a bécsi Augustineumba küldték, hol 1831. teologiai doktor lett. 1831-1841. a pécsi püspöki liceumban a keleti nyelvek tanára, egyúttal alkönyvtárnok és szentszéki ülnök. Később a pesti egyetemnél hitszónok és hittanár s a görög nyelv helyettes tanára. 1845. pécsi kanonok, papnevelő intézeti kormányzó és zsinati vizsgáló. 1849. címzetes apát és ugyanaz évben veszprémi püspök, 1854. valóságos belső titkos tanácsos, röviddel utána a királytól a de litteris et artibus nagy érmet kapta. R. 1854. Pécsett meghonosította az irgalmas nővérek társulatát az ottani kórházban a betegek ápolására s az intézetnek 12 000 forintot adományozott. 1857. maga és utódai nevében a király és a pápa helybenhagyásával lemondott a püspökséget illető úrbéri kárpótlásról (739 793 forint) s ennek jövedelmét 36 989 forintot különböző jótékony célokra fordította. Veszprémben leánynevelő intézetet alapított, 1863. ugyanott az irgalmas nővéreket 20 000 forinttal segélyezte. Ő alapította 50 000 forintnyi tőkével a budapesti R.-intézetet (IX., Gyep-utca) is az irgalmas nővérek vezetése alatt, mely azonban csak halála után nyilt meg s azóta közkedveltségénél fogva a székes főváros és mások bőkezüségéből jelentékenyen megbővült, ugy hogy jelenleg nemcsak elemi, hanem polgári iskolája és tanítóképezdéje is van. Irodalmi működése: Szentirás magyarra fordításában és számos utazásáról jelti vázlatok c. alatt számolt be a Religio és Nevelésben (1843-44). Önálló művei: Hermeneuticae Bibliae generalis (1838); Sacri sermones academici (1848); Elisabeth (Gisella),, erstte Königin von Ungarn (a király házasságának ünnepélyére, 1854. sok ezer példányban); A katolikus anyaszentegyház szertartásai (1854); A hitoktatás gyakorlati kézikönyve (Gruber A. jeles művének fordítása, 1854) stb. Bőkezüségének köszönhetik megjelenésüket: Ausztriai birodalom földrajza és története (Szombathy Ignáctól, 1853) és a Szt.-Katalin-legenda (Pest 1854).
