Ránk,
Ránk, kisközség Abaúj-Torna vármegye füzéri j.-ban, (1891) 307 tót lakossal. R.-nak több érvényes konyhasós-vasas savanyuvizforrása van, melyeket már a XVIII. században fürdésre használtak. A kincstári tulajdonban levő fürdőben 25 fürdőszoba s 11 házban 112 lakószoba van; a fürdőt leginkább vérhiányos bajok, gyomor-, bél- és méhhurutok ellen használják. R.-nak legnagyobb nevezetessége az időszakonként szökő artézi kút, a ránki geizir, melyet Zsigmondy Vilmos 1869-75. fúrt. Mélysége 404 m. s a viz belőle az izlandi geizirok módjára időszakonként szöki fel; a forrás eleintén 15-20 órai időközökben s 20-30 percnyi időtartammal szökött fel, később a felszökések gyakoriabbakká váltak s ma 8 óránként ismétlődnek, de csak 8-10 percig tartanak; a viz eleintén 40-60 m, magasságra is fellövelt, de később átlag csak 18 m. magasságig szökött. A kitörés oka a viznek nagy nyomás alatti szénsavgázzal való túltelítése, mely gáz a lehűlt és alászálló viznek folytonos mozgása közben szabaddá válván, magával ragadja a vizet is. Az egy szökés alkalmával kilövelt viz mennyisége mintegy 1500 hl. V. ö. Zsigmondy Béla értekezését a Természettudományi Közlöny 1875. évfolyamában és Scherffel Aurél, A R.-herleini szökőkút vizének vegyi elemzése (Magyar Kárpátegyesület IV. Évkönyve 1877); Chyzer R., A R.-i fürdő s Európában legnagyobb időszaki szökőkútjának ismertetése (Budapest 1881); Lengyel B., A R.-i és szejkei ásványvizek chemiai elemzése (Budapest 1880).
