Rameau
Rameau (ejtsd: ramó) János Fülöp, francia zeneköltő és buvár, az összhangtan megalapítója, szül. Dijonban 1683 szept. 25., megh. Párisban 1764 szept. 12. Atyja 1701. olasz tanulmányútra küldte, de R. elégedetlenül szinházi hegedüsnek ment, majd többféle mint kitünő orgonás működött és zongorára szerzett darabokat. Végre 1721. végkép Párisba térhetett. Traité de l'hamonie c. értekezése feltünést keltett, orgonási álláshoz és összeköttetésekhez juttatta. Legfőbb vágya teljesült, mikor Pellegrin abbé az első operaszöveget irta számára: Hippolite et Aricia (1733), melynek fényes sikerét még 21 követte; kiválóbbak: Castor et Pollux (1737); Dardanus (1739). Zongorára szerzett művei: több könyv Pieces de clavenic; teljes kiadásuk Riemann Hugótól, Steingräbernél jelent meg. Kisebb-nagyobb zeneelméleti dolgozatai: az angolra is rövid idő alatt kétszer lefordított Traité d'harmonie réduite a ses principes naturels (1722); Nouveau systeme de musique théorique (1726); Plan abrégé d'une méthode nouvelle d'accompagnement (1730); Dissertation sur les différentes méthodes d'accompoagnement (1732); Génération harmonique (1737, ez évben szentesítette a francia akadémia is tekintélyével R. tenait); Démonstration du principe de l'harmonie (1750); Nouvelles réflexions sur la démonstration (1752); Observations sur notre instinct pour la musique (1754); Code de musique pratique (1760) stb. 1880 óta szobra áll Dijonban. V. ö. Changer, Réflexions sur divers ouvrages de R. (1761); Nisard, Monographie de J. P. R. (1867); Pougin, R., sa vie et ses oeuvres (1876).
