Ramberg
Ramberg Ármin, báró, lovassági tábornok, szül. Bécsben 1820 nov. 24.; fia az 1855. Bécsben elhunyt R. György altábornagynak, ki mint a Mária Terézia-rend lovagja osztrák bárói rangot nyert. R. 1841. mint hadapród a 6. dragonyos ezredben kezdte katonai pályáját s fokozatosan emelkedve 1874. altábornagygyá s 1881 okt. 31. lovassági tábornokká neveztetett ki. Philippovics báró táborszernagy nyugdíjazása után pedig Horvátország, Szlavonia és Dalmátország főhadparancsnokságával bizták meg. 1849. Magyarországban harcolt a honvédsereg ellen; érdemeiért a katonatiszti hadi érdemkeresztet kapta. 1866 jun. 28. a skalitzi ütközetben vett részt, mely napon a porosz «kék» dragonyos ezredet majdnem megsemmisített. A königgrätzi csatában a V. vértesezredet vezényelte. 1866 után tevékeny részt vett az Edelsheim-Gyulai báró által megkezdett nagy lovassági reformokban s az e téren kifejtett eredményes működése jutalmául a Lipótrend nagykeresztjével tüntették ki. Miután Pozsonyban működött hosszabb ideig mint hadparancsnok, 1883 szept. az akkori horvát zavarságok idején a király biztos minőségében Zágrábba küldötte, hol a közrendet helyreállította. 1889. betegség miatt saját kérelmére szabadságolták.
