Rakovszky,
Rakovszky, 1. György (kisjeszeni és rákói), turocvármegyei nemes család tagja. 1541. Turóc alispánja volt, a következő évben Rávay Ferenc alnádor itélőmestere, 1543. pedig tagja volt a besztervei törvénycikkek megerősítése végett a királyhoz küldött követségnek. 1552. és 1555. I. Ferdinánd király igen fontos ügyekben követül használta Izabella királynéhoz és a lengyel királyhoz. 1563. a király megerősítette családja régi nemességét és kibővítette a címert, melyet R. megyei címerül is használt. 1564. Alaghy Jánossal és Bornemissza János püspökkel együtt kiküldetett a Balassa Menyhért ellen emelt vádak megvizsgálására. A Munkács közelében levő Kászonban halt meg. Latin verseket is irt. (V. ö. Horányi, Memoria Hungarorum III. ); 2. R. Márton. Ugyanabból a családból származott. Két ízben Turóc vármegye alispánja volt, még pedig 1574. és 1592-95. Később királyi kamarai tanácsos lett. Miként nagybátyja, R. György, szintér irt latin verseket, azonkivül egy történeti műve maradt fenn: Regnorum imperiorumque címmel, mely Miksa királynak ajánlva 1590. jelent meg Bécsben. - 3. R. Menyhért, Turóc vármegye jegyzője és Árva vármegye alispánja. Mint az előbbi vármegye követe 1707. részt vett a szövetséges rendek ónodi országgyülésen, ahol Okolicsányi Kristóffal együtt, mivel a királylyal való békét ajánlották, levágatott, Turóc pedig kitöröltetett a megyék sorából. Mikor Rákóczi felkelése lezajlott, a visszaállított vármegye örök emlékül felvette a magas pecsétjét R. és Okolicsányi címereit.
4. R. István, az állami számvevőszék elnöke, szül. Kocsócon (Trecsén) 1847 szept. 26. Gimnáziumi és jogi tanulmányait Budapesten végezte s külföldön, Francia-, Német- és Angolországban tett utazásaival bővítette. Az államtudományi és birói vizsgálatokat letevén, 1869 elején Pest vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé választatott s csakhamar nemcsak a vármegye közönségének elismerését vívta ki, de neve az országban is ismeretessé lett számos közérdekü ügy kezdeményezése és létesítése által. Igy a többi között a bukovinai csángók hazatelepítésének, a Petőfi születési háza megállapításának és megjelölésének kérdése stb., amelyeknek Pest vármegye útján ő volt kezdeményezője. A honvédség felállításakor (1869) testalkata és szemei gyengeségének dacára «saját felelősségére» soroztatta magát a honvédséghez, hol a tiszti vizsgálat kitünő letétele után csakhamar hadnagygyá lett. Tekintettel a biszniai és hercegovinai zavarok által előidézett háborus viszonyokra, a köteles szolgálati időn túl is megmaradt a honvédség kötelékében 1884-ig. 1877-78. a párisi nemzetközi kiállítás magyar országos bizottságának volt igazgatója. 1877. megvált a vármegyei szolgálattól, de azután is tagja maradt a vármegye legfontosabb bizottságainak. 1878 őszén a ráckevei kerületben képviselővé választatott. Majd 1881. a turócvármegyei szucsáni kerületben választatott meg ismételten egészen állami számvevőszéki elnökké történt kineveztetéséig. Mint képviselő kezdet óta a legfontosabb bizottságoknak tagja volt. Igy a pénzügyi bizottságban a belügyi és honvédelmi tárgyak előadója, hat esztendőn át a ház jegyzője, tiz éven át a delegációban mint a hadügyi albizottság előadója referálta a hadügyi rendes és rendkivüli költségvetést és a megszállott tartományok ügyeit. Ezeken kivül számos más állandó és ideiglenes bizottság tagja volt, igy több felirati bizottságnak, több a horvát ügyekkel foglalkozó regnikoláris bizottságnak; biráló bizottságok elnöke s 1887 óta a zárszámadási bizottságnak elnöke volt. 1893. a képviselőház és főrendiház kandidálása alapján a magyar állami számvevőszék elnökévé neveztetett ki. Ezen működésében az országgyülés ismételten kifejezte elismerését tevékenységéért. Az irodalomnak is szorgalmas művelője. Már vármegyei működése alatt szaklapok, a többi között a Jogtudományi Közlönynek, Budapesti Szemlének, Közigazgatási Lapoknak, Zenészeti Lapnak stb. szivesen és gyakran látott munkatársa volt s a Hom, az Ellenőr stb. politikai napilapok időnkint állandó munkatársuk soraiban látták. Ugyanezen időben több francia és angol művét is fordított magyarra. A közélet egyéb terén is élénk tevékenységet fejtett ki. Számos jótékony és közhasznu egylet létesítőinek s vezértagjainak sorában volt; tevékeny részt vett a magyarországi szabadkőmüvesség életében s a nagy páholynak huzamosb ideig helyettes nagymestere, majd nagymestere volt. A közigazgatási élet is felkereste mukaerejét s a többi között a hazai első takarékpénztár igazgatóságának tagja s a Pallas elnöke is volt. Számvevőszéki elnökké történt kineveztetése után ezen állásokról lemondott, hogy minden irányban megőrizze függetlenségét; de a társadalmi élet és jótékonyság teréről ma sem vonult vissza; a többi között elnöke a magyar tisztviselők egyletének, a népoktatási körnek, a rabsegélyző egyesületnek, a siketnémákat, vakokat és fogyatékos érzéküeket gyámolító egyesületnek; igazgatósági és választmányi tagja az országos gazdasági egyesületnek, a képzőművészeti társulatnak stb.
5. R. Sámuel, 1848-49-iki ezredes, szül. Gáván (Szabolcs) 1802 jan. 13., megh. u. o. 1871 nov. 11. 1848 a magyar kormány által a Szabolcs vármegyében alakult 48-ik honvédzászlóaljhoz századosnak neveztetett ki s mint ilyen jutott a Görgey hadseregéhez, hol többszörösen kitüntette magát. Legdicsőbb tette volt az 1849 julius 2-iki roham, melylyel a monostori halmokat foglalta vissza. Ez alkalommal Görgey a csatatéren ezredessé nevezte ki. A szabadságharc végét a komáromi várban érte meg, melynek átadása után Nagy-Kállóban telepedett le s későbben a honvédegylet elnöke lett.
