Rákfélék
Rákfélék (Crustadea, l. a mellékelt képet),
Apus. Term. nagys.
Ászka (Oniscus scaber).2/1.
Közönséges kacsalábu rák Lepas anatifera)kőhöz nőve. Term. nagys.
Széles rák (Cancer pagurus).1/3.
Bolhakandics (Gammarus pulex).2/1.
Vizi bolha (Daphnia). Erősen nagyitva.
Cyclops Erősen nagyítva.
Cettetü (Cyamus ceti).4/1
Sáskarák (Squilla mantis).3/4.
Folyami rák (Astacus fluviatilis).3/4.
Argulus foliacelus. 10/1.
Molukki rák (Limulus moluccanus).1/3.
az ízeltlábuak állatkörének első osztálya alulról számítva. A testtakaró kitinanyagból áll, amelybe azonban igen sokszor mészsók rakódnak le s igy keményebb páncéllá válik. Testgyűrüik közül a fejnek és a tornak megfelelők a leggyakrabban fejtorrá nőttek össze, mig a potrohnak gyűrüi legtöbbször önállóak; de az is megtörténhetik, hogy a gyűrük valamennyien egybeolvadtak (Rhizocephalida). A végtagok eredetileg mindannyian széles, levélforma úszólábak, de rendkivül módosulásokon mennek át. Mindenik testgyűrühöz egy-egy lábpár tartozik. A fejen lévő két első pár a csápokat alkotja s csak ritkább esetekben szolgál helyváltoztató vagy kapaszkodó szervül, rendesen a tapintásnak és szaglásnak székhelye és hosszu, bajuszforma, több ízből összetett. A következő végtagpárok szájszervekké módosultak s közöttük rágókat (mandibulae), 1-2 pár állkapcsot (maxillae) és 1-3 pár állkapcsi lábat (peres maxillares) különböztetünk meg, ezek azonban a még nagyon fiatal lárváknál mint helyváltoztató szervek működnek s csak lassankint lépnek a száj szolgálatába. Idegrendszerük agydúcpárból, garatgyűrüből, garat alatti dúcpárból és hasdúcláncolatból áll. A szemek csak ritkán hiányzanak. Az alsóbb rendüek szemei meglehetős egyszerüek, mig a magasabb rendüeké összetettek és igen gyakran mozgatható kocsányon ülnek. A hallás szervét különböző szerkezetü szőrök alkotják s a test minden táján emelkedhetnek, egyes esetekben hallóhólyaggal állanak összeköttetésben. A csápok egyes, sajátságosan módosult és idegekkel közlekedő sörtéi a szaglás, ízlés és tapintás végkészülékei gyanánt szerepelnek. Bélcsatornájuk legtöbbször egyszerü szerkezetü. A táplálékot v. megrágják rágóik, állkapcsaik és állábaik segélyével vagy pedig beszívják. Egyeseknek u. n. rágó gyomruk is van, amely a táplálékot apróra őrli. Lélekzésük vagy a test egész felületével v. kopoltyukkal történik. Vérük legtöbbször szintelen, igen ritkán kékes vagy piros szinü, de vérsejtjeik mindig szintelenek. Az alsóbb rendüeknek szivük sokszor nincs (Ostracoda, Cyclops), legtöbb esetben azonban szivet találunk, amely mindig a bélcsatorna fölött a hátoldalon fekszik. Kiválasztó szervek gyanánt valószinüleg a csáp- és héjmirigyek szolgálnak. A kacslábu rákok s az Argulus kivételével mindannyian vált ivaruak. A himek rendesen kisebbek a nőstényeknél s még abban is különböznek, hogy legtöbbször ölelő szerveik vannak (Copepoda stb.). A nőstények petéiket leggyakrabban potrohukon magukkal cipelik a fiatalok kifejlődéséig, sőt egyeseknek költőüregeik vannak (Cladocera). A lárvák a kifejlettektől nagyon különböznek, az alsóbb rendüeké u. n. nauplius-, a magasabbaké zoëa-lárvák s ezek többszöri vedlés után válnak lassanként a szülőkhöz hasonlókká. A kacslábu rákoknál visszás átalakulást ismerünk. Csaknem valamennyien állati anyagokkal táplálkoznak, de vannak mindenevők és élősködők is. Legnagyobb részük tengeri, kevesebben vannak az édesviziek s csak néhány a szárazföldi. Egyesek majdnem óriások, mások ellenben mikroszkópi kicsinységüek. A nagyobbaknak húsát eszik, a parányiak természetes haltáplálékul szolgálnak. A kihaltak mind a magasabb rendüek közül valók. A Trilobitákat újabban külön osztálynak tekintik. Az egész földön el vannak terjedve és számuk pár ezer fajra tehető. A forró öv alatt számuk nagyobb, mint a mérsékeltben. Általában három osztályba és 12 rendbe osztatnak.
I. alosztály.
Etomostraca, két csáppárral, tág korlátok között ingadozó számu testgyűrükkel és végtagpárokkal.
1. rend. Cirripedia, kacslábu rákok, helyhez kötött, leggyakrabban meszes köpenytől takart testtel; csenevész csápokkal; két pár állkapocscsal és leggyakrabban 6 lábpárral; himnősek.
2. rend. Copepoda, evezőlábu rákok, szabadon úszó vagy élősködő fajokkal; egy pár állkapocscsal; 2 pár állkapcsi lábbal; 4-5 pár kétágu evezőlábbal.
3. rend. Ostracoda, kagylós rákok, két pár állkapocscsal 2-3 lábpárral; meszes kagylóhéjakkal.
4 rend. Phyllopoda, levéllábu rákok. egy állkapocspárral 4-6 s több levélforma, lapított evezőlábbal.
II. alosztály.
Malacostraca, két csáppárral; 20-21 lábpárral; 19 testgyűrüvel.
5. rend. Isopoda, egyforma lábuak (ászkarákok), széles testtel; lábaikon kopoltyufüggelékekkel.
6. rend. Amphipoda, bolharákok, oldalt összenyomott testtel; megnyult potrohhal; 3 pár evezőlábbal; 3 pár ugrólábbal.
7. rend. Nebaliae, 21 testgyűrüvel, a négy utolsó kivételével a többi kagylóba zárt; 8 gyűrüs és 6 lábpáras potrohhal; állkapcsi lábak nélkül.
8. rend. Cumacea, kocsánytalan szemmel; 4-5 szabad torgyűrüvel; 2 pár állkapcsi lábbal; 6 pár fejtorlábbal.
9. rend. Stomatopoda, szájlábuak, kocsányos szemmel; 3 szabad torszelvénynyel; 5 pár állkapcsi lábbal; 3 pár torlábbal.
10. rend. Podophthalmata, kocsányos szemüek, kocsányos szemmel; 3 pár állkapcsi lábpárral; 5 pár fejtorlábbal.
III. alosztály.
Gigantostraca, óriás rákok, a száj előtt csáprágóval.
11. rend. Merostomata, 5 pár fejtorlábbal, potrohlábak nélkül.
12. rend. Xiphosura, tőrfarku rákok, 6 pár fejtorlábbal, 5 pár potrohlábbal.
